Az erdélyi futballszurkolók (középen a szerző) számára is felejthetetlen élmény élőben látni a nemzeti válogatottat
Fotó: Krónika
Miközben a fogyasztói társadalom érájában Ronaldo vagy Mbappé „piaci ára” külön-külön többet ér az egész magyar válogatottnál, akinek legjobbja, Szoboszlai sérülés miatt nem játszhatott, a magyar bravúr annál értékesebb. Ráadásul annyi világbajnok gyűrűjében a nap játékosát úgy hívják, hogy Kleinheisler László, aki nem a Barcelonában játszik, csupán az egykori határon belüli, emberöltőnyi idővel ezelőtt szerb golyózápor alá vett Eszéken. Nemcsak az Európa-bajnoknak, hanem ezúttal a világbajnoknak is egyenrangú ellenfelei voltunk.
2021. június 20., 17:292021. június 20., 17:29
2021. június 20., 18:382021. június 20., 18:38
Három évvel ezelőtt a labdarúgó-világbajnokság döntője után megszületett írásom címében feltettem az első látásra ügyefogyottnak tűnő kérdést: kik nyerték meg a focivébét? A tornagyőztes francia válogatott többségének neve ugyanis Afrika ősi földjére emlékeztetett. Úgyhogy epés megjegyzés lehetett, miszerint nem a franciák nyertek focivébét, hanem a fekete kontinensen gyarmatosított egykori francia kolóniákon élők leszármazottai.
Hasonlóképpen ügyefogyottnak tűnő kérdés: kik nyerték meg a foci-Európa-bajnokságot? Főleg múlt időt használva akkor, amikor még a csoportkörökön sem jutott túl a megmérettetés. Mégis felteszem a kérdést. Hiszen jelenleg Európa legnézettebb és legmediatizáltabb sportesemény-sorozata keretében már lejátszottak két telt házas meccset a nemrég szépen felújított budapesti Puskás Arénában.
Egész Európa focidrukkerei, sőt még talán a kontinensen túliak is, csodálattal, netán irigykedve tekintettek a magyar főváros felé. No, nem a szemet és lelket gyönyörködtető beruházás okán, hanem tízezer szurkoló impozáns utcai menetelése és az azt követő egész stadiont betöltő szurkolás láttán, a több mint ötvenezer torokból felzúdúló himnusz eléneklése és a fantasztikus gólöröm hallattán. A labdarúgó Európa-bajnokságnak otthont adó többi stadionban ugyanis a teljes kapacitásnak negyedét, harmadát, legfeljebb felét töltik be. Pedig a járványügyi megszorítások közepette ott is összegyűlhetett volna egy védettségi igazolványát, határon túli oltakozását igazoló egész stadionnyi sárga szalagos tömeg.
Miközben a fogyasztói társadalom érájában Ronaldo vagy Mbappé „piaci ára” külön-külön többet ér az egész magyar válogatottnál, akinek legjobbja, Szoboszlai sérülés miatt nem játszhatott, a magyar bravúr annál értékesebb. Ráadásul annyi világbajnok gyűrűjében a nap játékosát úgy hívják, hogy Kleinheisler László, aki nem a Barcelonában játszik, csupán az egykori határon belüli, emberöltőnyi idővel ezelőtt szerb golyózápor alá vett Eszéken. Nemcsak az Európa-bajnoknak, hanem ezúttal a világbajnoknak is egyenrangú ellenfelei voltunk. Pedig nekünk csak icipici gyarmat jutott valahol Kínában, mielőtt a Nagy-Trianon palotába kényszerítettek volna.
Ma már semmi sincs politikai befolyásoltság nélkül. Miközben Macron és Merkel aggodalmát fejezte ki Orbán Viktor legújabb különcködése miatt, a magyar miniszterelnök és államelnök ötvenötezredmagával élőben szurkoltak választópolgáraik „Hajrá, magyarok!” hangorkánja közepette. A focirajongó Orbán kormányának sportpolitikája a román tudósítókban is csodálatot váltott ki, egyikük reményteljes bizakodását fejezte ki a román kormány magyar sportminiszterének potenciális magyarországi lobbija miatt. „Tanulhatunk tőlük!” – az erdélyi magyarok számára ez volt a legnagyobb elégtétel. Miközben a román lapok a pesti szurkolók példamutató buzdítását is agyondicsérték.
Fotó: MTI/Kovács Tamás
Ha azonban értettek volna magyarul, akkor felfigyelhettek volna arra, hogy a piros-fehér-zöld focirajongók Trianon-komplexusa is megszólalt – mindenféle térkép nélkül, amivel az Eb-n az ukránok promoválták saját nacionalizmusukat –, amikor Magyarország és Erdély összatartozásának a jegyében rázendítettek a megelőző franciaországi Eb slágerdalának az eredeti változatára, aminek az adaptációja: „Hajdúszoboszló, Hajdúszoboszló, lesz még Oslo Hajdúszoboszló!” Vagy színes füstfelhők, fények és ütemes skandálások közepette arra, hogy „Hej, hej, hej, Magyarország nagy ország!”
A „magyar az, akinek fáj Trianon” mondást a nemzeti összetartozás jegyében felválthatja a „magyar az, aki lélekből szurkol a nemzeti tizenegyért!” Az Aranycsapat öröksége, a mai sztárokkal minimum egyenrangú Puskás Ferenc szellemisége, a róla elnevezett egykori Népstadion eredménytől független győzelmi hangulata együttesen hungarikumnak számítanak. Kimondatlanul is a Világörökség részei. Azt azonban igenis ki kell mondani: a szépen felújított, 2019 végén átadott Puskás Arénában játszották le az első két – nemsokára harmadik – telt házas focimeccset a világjárvány miatt 2020 márciusában beálló korlátozások után. És miközben hónapokkal ezelőtt üres lelátók előtt két csapatnyi játékos térdelt saját maga vagy még inkább mások rasszizmus elleni kiállását jelképezve, Budapesten „Ég és Föld között repült” a csapattal ötvenötezer lélek. Nos, kik győztek?
Az erdélyi magyar fociszurkolók számára kiemelt kárpótlást jelentett, hogy az M4Sport csatorna máskor elsötétülő képernyője „megszólalt”. Magyarul. Aki viszont közel két éve megváltott jegyével és oltási igazolványával részt vehetett a telt házas stadionban, annak kétszeresen felejthetetlen nap június tizenhatodika és tizenkilencedike. És bár a csoda állítólag egy napot tart, egyetlen nap része lehet az örökkévalóságnak.
A szép számban élő rosszakarók nemcsak a telt ház és a feltüzelt nemzeti érzések ellen tiltakoznak, hanem azt is igyekeznek belénk sulykolni, hogy délibábot kergetünk. Hogy csak öngólt lövünk magunknak úgy a Puskás Arénában, mint a magyar Országgyűlésben. Pedig már lőttünk szabályos gólt és éppúgy egekbe repítő lesgólt is, de öngólt csak a németek és a portugálok szereztek a csoportunkban. Utóbbiak kettőt is, így hát a több lőtt gól mégsem vezetett győzelemhez. A mi döntetlenünk azonban felért egy hatalmas győzelemmel. Sőt, a történelem során szétszabdalt országú, pápacsináló és magyarbarát lengyel nép nemzeti tizenegyének a döntetlenje is győzelem számunkra, a Báthory emlékévben kimondottan.
A lakosság magas fokú beoltottságáért vívott küzdelem – még az Unió politikájának ellenében is – megalapozta a csodálatraméltó telt házas meccs és szurkolás lehetőségét. Állítólag az UEFA azt fontolgatja, vagy legalábbis cikkeztek róla, hogy – saját érdekeiért, mindenféle fenntartást félretéve – jobb lenne az elődöntőket és a döntőt a hatvanhétezres telt házas Puskás Arénában megrendezni a félig üres kilencvenezres Wembley stadion helyett. Ami számunkra nemcsak a sportpolitika, hanem a foci nyelvén is elképzelhetetlen siker lenne. Hiszen közel hetven esztendeje a Wembleyben hat-háromra vertük az angolokat, a Puskás Aréna elődjében, a Népstadionban pedig hét-egyre a visszavágón. Most pedig Eb-döntő házigazdája lenni?!
Szép volt, fiúk! Szép volt, Magyarország!
A szerző marosvásárhelyi egyetemi oktató
Hatalmas meglepetésre döntetlent játszott Magyarország válogatottja a világbajnoki címvédő franciák ellen a koronavírus-járvány miatt 2021-re halasztott 2020-as labdarúgó Európa-bajnokság F csoportjának második fordulójában szombaton a budapesti Puskás Arénában. korábban írtuk
Óriási fegyvertény: vezetés után döntetlent játszottak a magyarok a vb-címvédő franciák ellen
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!