Sokak számára nyilvánvaló, hogy Nagyvárad egyike ama erdélyi nagyvárosoknak, ahol évtizedekre visszanyúló, fokozatosan elmérgesedett ellentét dúl a magyar közösség képviselői között. Ezeket az ellentéteket nyugodtan nevezhetjük kibékíthetetlennek még akkor is, ha a közeledésnek időnként észlelhetőek bizonyos jelei. Legutóbb például az, hogy az EMNP által a városalapító lovagkirály lovas szobrának a felállítása érdekében rendezett imaláncon részt vettek az RMDSZ politikusai is.

Sok eredményhez nem vezetne, ha megpróbálnánk glédába állítani – önkéntelenül is sebeket feltépve – mindazokat a sérelmeket, amelyek az elmúlt évtizedek során felgyűltek a két antagonista tábor, a Tőkés László volt református püspököt támogató erők, valamint az RMDSZ között. Sőt azt sem állítjuk, tisztában vagyunk vele, miként lehetne közelíteni a két fél álláspontját, esetleg valamilyen közös nevezőt találni. A jelenlegi egymásnak feszülés azonban semmilyen eredményhez nem vezet a kisebbségi jogérvényesítés terén, közben a magyarság issza a levét. A legelkeserítőbb pedig az egészben az, hogy a belső ellentéteket kihasználva a magyar–magyar konfliktusok legfőbb haszonélvezői éppen a többségiek, akik mindent el is követnek a nemzeti kisebbség képviselői közötti nézeteltérések elmélyítésére. És nem túlzás azt állítani, hogy a magyarok egyféleképpen a románok túszai ebben a képletben. Eklatáns példa erre a Nagyváradon az önkormányzat által a napokban elhelyezett idegenforgalmi irányjelző táblákkal kapcsolatban kirobbant botrány. Történt ugyanis, hogy a történelmi belvárosban megjelent, háromnyelvű – román magyar és angol – táblák magyar felirataiba „szokás szerint” bántó hibák csúsztak, a Szent László tér helyett „Unirii Piac”, továbbá „Gomba Kíláto”, „Republicii sétány” borzolja a nyelvhasználat terén igényességet tanúsító és elváró polgárok idegeit.

Az Ilie Bolojan liberális polgármesterrel ádáz politikai csatározásokat vívó, a szintén liberális többségű városi képviselő-testületben ellenzékben lévő RMDSZ természetesen lecsapott a magas labdára, felháborodottan követelve a magyar nyelvből gúnyt űző feliratok kicserélését. Természetesen joggal tette. A ferdítést szóvá tévő Pető Dalma önkormányzati tanácsos ott hibázott, hogy a történtek miatt kifejezetten az RMDSZ ellenzékén, az EMNP-én igyekezett elverni a port, egészen pontosan Zatykó Gyula néppárti alelnökön, aki történetesen Bolojan polgármester magyarságügyi tanácsadójaként is tevékenykedik. Mert hát minek is vállal, tölt be ilyen tisztséget – „bokrétaként a kalapon” – magyar közszereplő román polgármester oldalán, ha közben nem képes érvényesíteni a magyar közösség érdekeit?

A felvetés természetesen jogos, egy baj van vele: nem hiteles az RMDSZ részéről hallani. Mégpedig két okból. Kilenc évvel ezelőtt ugyanez a nagyváradi polgármesteri hivatal rukkolt elő a megyeszékhely utcaneveinek magyar változatával, amelyen azóta se tudjuk, sírjunk-e vagy nevessünk. A névjegyzékben olyan gyöngyszemek szerepeltek, mint Bánat utca (strada Banatului), Piros tó utca (Lacul Roşu, azaz Gyilkos-tó), Galacticon Gála utca (Gala Galaction – Grigore Pişculescu román író álneve) vagy Szalázs utca (Sălajului – Szilágy megye). Ma már nem számít, a városháza által megbízott melyik fordítóiroda követte el a böszmeséget, a lényeg, hogy a város alpolgármesterét akkor Biró Rozáliának hívták.

A másik ok, amiért álságos kifejezetten a magyar tanácsadó nyakába varrni a mostani (félre)fordításokat, az az, hogy az RMDSZ harminc éve tölti be Bukarestben ugyanazt a szerepet, amit Zatykó Gyula Várad román polgármesterének oldalán. Naphosszat lehetne sorolni azokat az eseteket, amikor a román hatalom az RMDSZ megkerülésével, a feje fölött hozott a kisebbségeket vagy kifejezetten a magyar közösséget érintő hátrányos döntéseket attól függetlenül, hogy történetesen éppen kormányon volt a szövetség. A legutóbbi példa az anyanyelvhasználati jogokat megnyirbáló közigazgatási kódex elfogadásáé, amivel a bukaresti hatalom újfent jól átverte a magyar érdekképviseletet. Egyáltalán nem könnyű tehát a kisebbségi érdekérvényesítés, ha a többség csak kirakatszerepet szán a kisebbségnek. Vagy éppenséggel kijátssza annak tagjait egymás ellen...