2013. március 19., 07:582013. március 19., 07:58
Szó sincs arról, hogy bárkinek is rosszat akarnánk, vagy hogy önmagában különösebb örömet okozna, ha Năstasét börtönben látjuk.
Tisztában vagyunk azzal, hogy ő is ember, aki alig várta, hogy végre szerető családja körében lehessen. Csakhogy Năstase mégsem csupán egyszerű polgár. Persze tudjuk, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő, de mégsem csupán egy alacsony rangú hivatalnok stiklijéről van szó, hanem az ország egyik legfontosabb tisztségét betöltő személy, egy volt miniszterelnök korrupciós ügyéről. Márpedig egy miniszterelnök esetében minden bírósági ítéletnek kiemelt jelentősége van. A legfelsőbb bíróság tavaly júniusi ítélete azt az üzenetet hordozta, hogy Románia végre rálépett az igazi jogállammá válás útjára. A szenzációszámba menő döntés alkalmas lehetett arra, hogy elriassza a közhivatalnokokat, politikosokat a korrupciós cselekedetektől, hiszen ha már egy miniszterelnököt elítéltek, akkor a miniszterek, alacsonyab rangú illetékesek végképp nem érezhetik magukat biztonságban. Năstase börtönbeli sorsa aztán már árnyalta a képet. Nem az a gond, hogy könyvet írhatott. Az viszont már kissé visszásnak tűnik, hogy ezt olyan tevékenységként sorolták be, amelynek nyomán büntetése csökkenthető. Az pedig kimondottan felháborító, hogy börtönben töltött hónapjai során egy politikai napilapban publikálhatott véleménycikkeket, mintha csupán szanatóriumi kezelésen levő publicista, nem pedig korrupció miatt jogerősen elítélt bűnöző lenne. Mindez már azt sugallja, hogy az egyenlőek között továbbra is vannak egyenlőbbek, a „jó magaviselet” és a grafománia pedig felülírja a korrupciót – ha valaki kellőképpen termékeny szerző, és nem randalírozik a börtönben, akkor enyhe, rövid büntetésre számíthat. Azt üzeni, hogy egy közpénzeket lenyúló kormányfő hamarabb „írhatja ki” magát a börtönből, mint a közéletből.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.