2009. július 23., 10:362009. július 23., 10:36
A Steaua futballklub huligánjai által múlt csütörtökön, egy rangos nemzetközi kupamérkőzésen kifeszített transzparens magyar nyelvű szövegét hamar megértette a teljes romániai közvélemény. Meggyőződésem, hogy a román futballszurkolók nagy része jót nevetett rajta, a nemzetállam jó néhány polgára még el is tudná mondani azon az idegen nyelven, ha arra kérnék. Érdek-képviseleti szervezetünk elnöke, a futballban való jártasságáról egyáltalán nem híres Markó Béla is megértette az üzenetet, úgy, ahogyan Asztalos Csaba, a diszkriminációellenes tanács elnöke, vagy mondjuk Móring József Attila magyarországi kereszténydemokrata képviselő. Ami azonban érthetetlen: míg utóbbi két közszereplő minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy szankciókat, illetve hivatalos diplomáciai számonkérést eszközöljön ki, az RMDSZ-elnök azt szeretné, ha nem lenne ügy belőle.
Pedig az ügy már odáig fajult, hogy egy bukaresti román napilap levélben fordult az európai futballszövetséghez, az UEFA-hoz, amelyben a Steaua megbüntetését kéri. Az ok: románként szégyellik magukat. Olyannyira, hogy címoldalon közölték a magyar nemzethez intézett, helytelen magyarsággal megírt bocsánatkérésüket. Azt csak az Adevărul szerkesztői tudják, nekik ez hol éri meg. Induljunk ki mégis abból, hogy szégyenérzetük valós, és ismerjük el, ez a szégyenérzet még mindig valamivel „felemelőbb” lehet, mint az, amit jelen pillanatban jó néhány (nem csak) erdélyi magyar érez. Azt, hogy ilyen megalázó esetekben érdekképviseleteink csúcsvezetésében nincs, aki teljes erőbedobással elégtételt követeljen az újabb és újabb sérelmek miatt. Még szerencse, hogy a futballnak megvan a bevált szabályrendszere és etikai kódexe, bízzunk hát az UEFA lesújtó karjában.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok