2009. május 18., 11:502009. május 18., 11:50
Ezzel persze még nem mondott újat, hiszen nyilvánvaló, hogy a Boc-kormány által nemrég elfogadott határozat mindenekelőtt a moldovai románok „uniósítását” célozza. Az igazi nóvum az, hogy Băsescu az EU részéről érkező aggályok hatására nyíltan revíziós húrokat pendít, és a román–moldovai helyzetet – a két állam, egy nemzet eszméjét hangoztatva – a német újraegyesítéssel hozza párhuzamba.
Ráadásul semmi okunk nincs arra, hogy kétségbe vonjuk, miszerint az elnök valóban a fenti gondolatmenettel példázta és indokolta a román állam által gyakorolt tömeges állampolgárság-adás szükségességét. Băsescu ugyanis a hét végén a teljes nyilvánosság előtt jelentette ki, hogy az egykor Románia szerves részét képező Besszarábia szovjet bekebelezésével, a Ribbentrop–Molotov-paktum elismerésével lenne egyenértékű, ha a határok kölcsönös elismeréséről szóló egyezményt írna alá Chişinăuval.
Ahol Voronin kommunistái ezek után teljes joggal vádolhatnák Bukarestet revíziós törekvésekkel, azzal, hogy nem ismeri el a Moldovai Köztársaság államiságát, szuverenitását, sőt az állampolgárság tömeges megadásának esetében azzal is, hogy befolyásolni próbálja a szomszédos ország belpolitikáját. Ezek a törekvések a kommunisták chişinăui fungálásáig borítékoltan jegelik a román–moldovai kapcsolatokat, a magyar nemzetpolitikai törekvések szempontjából viszont akár még példaként is szolgálhat, ahogy a nemzetük iránt elkötelezett államfők felvetik a tabunak hitt problémákat.
És ebbe beletartozik, hogy nem szégyelljük kimondani: Trianon fáj, de nem kívánjuk visszaállítani a sorompókat az ezeréves határnál, miközben nem leplezzük az anyanyelvhasználat vagy az autonómiaformák iránti igényünket sem. Băsescu erre jó példával szolgál.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok