2009. május 18., 11:502009. május 18., 11:50
Ezzel persze még nem mondott újat, hiszen nyilvánvaló, hogy a Boc-kormány által nemrég elfogadott határozat mindenekelőtt a moldovai románok „uniósítását” célozza. Az igazi nóvum az, hogy Băsescu az EU részéről érkező aggályok hatására nyíltan revíziós húrokat pendít, és a román–moldovai helyzetet – a két állam, egy nemzet eszméjét hangoztatva – a német újraegyesítéssel hozza párhuzamba.
Ráadásul semmi okunk nincs arra, hogy kétségbe vonjuk, miszerint az elnök valóban a fenti gondolatmenettel példázta és indokolta a román állam által gyakorolt tömeges állampolgárság-adás szükségességét. Băsescu ugyanis a hét végén a teljes nyilvánosság előtt jelentette ki, hogy az egykor Románia szerves részét képező Besszarábia szovjet bekebelezésével, a Ribbentrop–Molotov-paktum elismerésével lenne egyenértékű, ha a határok kölcsönös elismeréséről szóló egyezményt írna alá Chişinăuval.
Ahol Voronin kommunistái ezek után teljes joggal vádolhatnák Bukarestet revíziós törekvésekkel, azzal, hogy nem ismeri el a Moldovai Köztársaság államiságát, szuverenitását, sőt az állampolgárság tömeges megadásának esetében azzal is, hogy befolyásolni próbálja a szomszédos ország belpolitikáját. Ezek a törekvések a kommunisták chişinăui fungálásáig borítékoltan jegelik a román–moldovai kapcsolatokat, a magyar nemzetpolitikai törekvések szempontjából viszont akár még példaként is szolgálhat, ahogy a nemzetük iránt elkötelezett államfők felvetik a tabunak hitt problémákat.
És ebbe beletartozik, hogy nem szégyelljük kimondani: Trianon fáj, de nem kívánjuk visszaállítani a sorompókat az ezeréves határnál, miközben nem leplezzük az anyanyelvhasználat vagy az autonómiaformák iránti igényünket sem. Băsescu erre jó példával szolgál.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.