2009. december 02., 11:262009. december 02., 11:26
A többségi hatalmi gőgről tanúskodó, a ceauşescui fasiszta kommunizmus elrománosítási törekvéseit idéző gesztus ugyanabba a sorba illeszkedik, mint a nagyváradi helységnévtábla magyar feliratának lefestése vagy a fasiszta Új Jobboldal sepsiszentgyörgyi megfélemlítő demonstrációja. (Ez utóbbit az sem igazolja, hogy néhány hőzöngő „székely gárdista” szintén a román nemzeti ünnepen kívánt Kolozsvár főterén demonstrálni. Az ilyen, fölösleges indulatokat gerjesztő, provokatív megnyilvánulásoktól mindkét oldalnak tartózkodnia kell.)
A rendőri akciótól a magyar felirat megtámadásáig terjedő akciók mindegyike részét képezi annak a törekvésnek, hogy elérjék: az őshonos magyar közösség tagjai a lehető legrosszabbul érezzék magukat Romániában. A legelszomorítóbb az egészben az, hogy a „Nagy egyesülés” napjának környékére időzített akciókkal az elkövetők épp az e napon elfogadott gyulafehérvári nyilatkozatot veszik semmibe, hiszen abban azt is leszögezték: a kisebbségek teljes, a széles körű anyanyelvhasználatra is kiterjedő nemzeti önrendelkezést kapnak.
Mindez azonban papíron maradt. Amíg nincs változás, amíg létezik a kettős mérce – Sepsiszentgyörgyön háborítatlanul demonstrálhatnak a román neonácik engedély nélkül, míg Kolozsváron azonnal rohamrendőrök viszik el a magyar tüntetőket, egyébként helyesen – addig számunkra december elseje csupán egyetlen szempont miatt lehet releváns: ez az a nap, amikor az átlagosnál is vehemensebben kérjük számon a bennünket megillető, korábban megígért jogokat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok