2012. augusztus 29., 09:332012. augusztus 29., 09:33
A megyei tanácselnök utolsó pillanatban visszavont – szerintem inkább csak elnapolt – határozattervezetének első számú hivatkozási alapja az a takarékosság, amely az egyre elhúzódó gazdasági válságban más megoldás híján bármikor könnyen elővehető, sőt választóknak és önkormányzati képviselőknek egyaránt el is adható.
Csakhogy itt és most sem a néhány esztendeje tomboló pénzhiányról, hanem mindenekelőtt a mindenkori hatalmi tényezőknek a művelődéshez, nemzetközibb szóhasználattal élve, a kultúrához – ezen belül az irodalomhoz – mint közízlést, a társadalom szellemi gazdagságát, de frissességét is befolyásoló tényezőhöz való viszonyulásáról van szó.
A Maros megyei példa ugyanis abba az idestova huszonhárom éve látható folyamatba illeszkedik, amelynek lényege, hogy központi forrásokból a kultúrára egyre kevesebb jut. Az egyre csonkább költségvetés, az anyagi ellehetetlenülés veszélye miatt volt kénytelen a művelődési tárca, illetve az írószövetség kötelékeiből kihátrálnia, és a lokálpatriotizmus pártfogó voltára is számítva, helyi/megyei önkormányzatokhoz átkérezkednie olyan lapoknak/folyóiratoknak, mint – az ábécé sorrendjében szólva – a Helikon, a Korunk, a Látó, a Művelődés, a Tribuna és a Vatra. Innentől kezdve az érintett önkormányzatokon múlik (majdnem) minden.
Csakhogy a Maros megyei kettős lapbeolvasztást, egyben a megjelenés gyakoriságának csökkentését, értelemszerűen akár a megszűnést sem kizáró kezdeményező – miközben arra hivatkozik, hogy a hatáskörébe tartozó kulturális intézmények sajátosságainak mélyebb megismeréséért vizsgálja a rendszert – éppen azt nem látja, hogy e két irodalmi lap, általában a kultúra akkor teremt igazi értékeket, ha finanszírozzák, és békén hagyják, hadd működjön. Vagyis ha önjáró. És mint mindenütt a világon: nem anyagi értelemben nyereségorientált.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.