Bár anno hittanórán még azt tanították, hogy a kereszténység a szeretetre épül, a román ortodox egyház Hargita és Kovászna megyéért felelős püspöksége a szeretet helyett ismét csak a konfliktus magvait veti.
2013. június 27., 22:412013. június 27., 22:41
A bizánci rítusú egyház székelyföldi helytartói a hét elején jelentették be, hogy két kilométernyi szövetet vásároltak, amelyből román nemzeti zászlókat készítenek, hogy szétosszák őket a két megye területén élő románok között. Azon boldog kedvezményezetteket pedig, akiknek jut az apácák által varrt, majd szabályszerűen megáldott trikolórokból, arra kérik, hogy büszkén tűzzék ki őket az állami és egyházi ünnepeken.
Bár önmagában a gesztus akár ártalmatlan is lehetne, hiszen a nemzeti jelképek tisztelete üdvös dolog, az előzményeket tekintve nehéz nem arra gondolni, hogy a kezdeményezés nem a békés egymás mellett élést szolgálja a Székelyföldön élő többségi magyarok és a román kisebbség között.
ászlóbotrányból ugyanis az elmúlt fél esztendőben jócskán akadt, pedig a normális, konfliktusmentes együttélést óhajtó többség részéről biztosan nem volt rá igény. Először ott volt a székelyzászló-ügy, amikor a román hatóságok, elterelendő a figyelmet a fontosabb gazdasági és politikai ügyekről, hajtóvadászatot indítottak a magyar jelkép ellen. Aztán következett a tettének következményeit föl nem fogó, de magyarellenes gyűlölettel már zsenge korában beoltott kovásznai iskolás lány esete, aki úgy gondolta, attól lesz menő, ha épp március 15-én provokálja magyar iskolatársait egy román nemzeti színű homlokpánttal.
Ilyen előzmények után a székelyföldi ortodox püspökség akciója nehezen nevezhető jámbor cselekedetnek. Mert egyrészt meggyőződésünk, hogy a magyarokhoz hasonlóan nehéz körülmények között élő románoknak pont nem egy zászló hiányzott a jóléthez és a boldogsághoz. Másrészt meg igaz ugyan, hogy a Székelyföldön sok helyen lóg a székely zászló, de éppen azért, mert ostoba, aljas támadást indítottak ellene. Ha békén hagyják, sokan, akik dacból kifüggesztették, azt sem tudnák, hogy létezik. Most, hogy az ügy lecsengeni látszik, egyházi vonalon próbálják tovább szítani a jelképháborút, mintha bizony a román szimbólumot bármilyen veszély fenyegetné. Holott épp azok járatják le, akik most ájtatoskodva, áldást osztogatva kilométerben mérik a hazafiságot.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!