2009. december 02., 11:242009. december 02., 11:24
Meglóbálni még a késnek látszó tárgyat sem szabad, mert azonnal gyanúba keveredhetünk. Arról nem számoltak be a partiumi rendfenntartók, hogy mire kellett a bácsinak a kés. Könnyen előfordulhat, hogy ezzel szerette volna jelezni segítőkészségét, és igyekezett mindenkinek felszeletelni a délutáni uzsonnáját.
Vagy csak épp a szomszédba szaladt leszúrni a malacot, mivel elég kevés EU-konform kábítópisztolyos böllér szaladgál mostanában a köztereken. Nem lesz könnyű dolga ezután a késdobáló artistáknak sem, hiszen őket joggal vádolhatják közveszélyességgel. Egyébként pár éve egy keleti származású kisebbségbeli úr rohangászott az utcákon méretes késsel. A kocsmában nem szívesen fizetett, de nem is kérte rá senki, mert mindenki tudta, hamar előkapja a békanyúzóját.
Egyre több a beszámíthatatlan fenyegetőző mostanában. Nemcsak a főiskolai kollégiumokban lövöldöző, kimerült fiatalokra gondolok, hanem a kilátástalan életbe belefásult mindennapi kispolgárokra, akik összes keserűségüket alkoholba fojtják, és érzéketlenül szállnak szembe a nagyvilággal. A választási hajrá utolsó menetében sajnos a legilletékesebbeknek nincsen idejük odafigyelni ezekre az emberekre.
A legtöbb esetben már a család, a szűk baráti, szomszédi közösség is kevésnek bizonyul a megoldás kidolgozásában. Emberek tűnnek el a semmibe magyarázat nélkül egyik percről a másikra. Felfoghatatlan, mi zajlik le a fejében annak, aki mindent a háta mögött hagyva esik szét. A modern társadalom elkerülhetetlen és értelmetlen hozadéka ez – vélik a szakemberek. A legnagyobb meglepetést az okozta számomra, hogy már falvakon is vannak mindenre elszánt hajléktalanok.
Olyan emberek, akiket hiszékenységük vagy elesettségük miatt embertársaik kizsákmányoltak, akiknek már nincs mit veszteniük, így mindent bevállalnak. A leginkább az ejt kétségbe, hogy nem tudni, hova tart ez a fejlődés, mi lesz a vége. Ki érezheti magát biztonságban, amikor kamaszok vernek meg hosszú életüket tisztességgel végigdolgozó kisnyugdíjasokat egy marék aprópénzért? Szerintem érdemes elgondolkodni azon, miért járkálnak kivont késsel emberek az utcákon.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok