2009. december 02., 11:242009. december 02., 11:24
Meglóbálni még a késnek látszó tárgyat sem szabad, mert azonnal gyanúba keveredhetünk. Arról nem számoltak be a partiumi rendfenntartók, hogy mire kellett a bácsinak a kés. Könnyen előfordulhat, hogy ezzel szerette volna jelezni segítőkészségét, és igyekezett mindenkinek felszeletelni a délutáni uzsonnáját.
Vagy csak épp a szomszédba szaladt leszúrni a malacot, mivel elég kevés EU-konform kábítópisztolyos böllér szaladgál mostanában a köztereken. Nem lesz könnyű dolga ezután a késdobáló artistáknak sem, hiszen őket joggal vádolhatják közveszélyességgel. Egyébként pár éve egy keleti származású kisebbségbeli úr rohangászott az utcákon méretes késsel. A kocsmában nem szívesen fizetett, de nem is kérte rá senki, mert mindenki tudta, hamar előkapja a békanyúzóját.
Egyre több a beszámíthatatlan fenyegetőző mostanában. Nemcsak a főiskolai kollégiumokban lövöldöző, kimerült fiatalokra gondolok, hanem a kilátástalan életbe belefásult mindennapi kispolgárokra, akik összes keserűségüket alkoholba fojtják, és érzéketlenül szállnak szembe a nagyvilággal. A választási hajrá utolsó menetében sajnos a legilletékesebbeknek nincsen idejük odafigyelni ezekre az emberekre.
A legtöbb esetben már a család, a szűk baráti, szomszédi közösség is kevésnek bizonyul a megoldás kidolgozásában. Emberek tűnnek el a semmibe magyarázat nélkül egyik percről a másikra. Felfoghatatlan, mi zajlik le a fejében annak, aki mindent a háta mögött hagyva esik szét. A modern társadalom elkerülhetetlen és értelmetlen hozadéka ez – vélik a szakemberek. A legnagyobb meglepetést az okozta számomra, hogy már falvakon is vannak mindenre elszánt hajléktalanok.
Olyan emberek, akiket hiszékenységük vagy elesettségük miatt embertársaik kizsákmányoltak, akiknek már nincs mit veszteniük, így mindent bevállalnak. A leginkább az ejt kétségbe, hogy nem tudni, hova tart ez a fejlődés, mi lesz a vége. Ki érezheti magát biztonságban, amikor kamaszok vernek meg hosszú életüket tisztességgel végigdolgozó kisnyugdíjasokat egy marék aprópénzért? Szerintem érdemes elgondolkodni azon, miért járkálnak kivont késsel emberek az utcákon.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.