2011. november 28., 07:282011. november 28., 07:28
Lehet, hogy nem válik dicsőségemre, de nem az eset emberi vetülete érintett meg, s még csak nem is futballszurkolóként szisszentem fel, ugyanis nem a milánói vörös-fekete mezes gárda a kedvenc csapatom, az időközben kisebb műtéten átesett és a közeljövőben ismét edzésbe álló Cassanóról pedig sosem voltam nagy véleménnyel. A stroke volt az ami fájt, magyarul beszélő, az anyanyelvvel szemben egyfajta zsigeri tiszteletet érző emberként szúrta a szememet a magyar szövegbe hányaveti fölényességgel beleerőszakolt angol szó. Pedig nem első alkalommal találkoztam a lexikológiai torzszülöttel, körlevélben már hónapokkal korábban felvilágosított egy jóakaróm a stroke tüneteiről. Időközben kiderítettem, hogy kedvenc hírportálomra sem Cassano sajnálatos balesete kapcsán furakodott be először, korábban ugyanis Törőcsík András, illetve egy neves brazil futballcsapat edzője sem agyvérzést kapott, nem is szélütés érte, s még csak nem is a guta ütötte meg őket, hanem stroke-ot kaptak. Ilyeneket olvasva pedig engem is kerülget a stroke. Abba már úgy-ahogy belenyugodtam, hogy napjainkban mindenki, aki meg tudja különböztetni első hallásra az angolt a szuahélitől, és képes négy tőmondatot elgagyogni Shakespeare nyelvén, nem ellenőriz valamit, nem utánanéz valaminek, avagy megbizonyosodik valamiről, hanem csekkol, lecsekkol, a reptéren induláskor pedig a világért sem ellenőrzésen megy át, hanem becsekkol. Elégtétellel tölt el, hogy a botcsinálta nyelvújítóknak legalább az írott nyelvbe nem sikerült egyelőre becsempészniük ezt a förmedvényt. Ezzel szemben úgy tűnik, a stroke immár polgárjogot nyert a sajtónyelvben, mérgező televényként burjánzik. S ráadásul annyira banális, nem is értem, hogy a maga szürkeségében hogyan futhatta be ezt a fényes karriert. Semmi sincs benne abból a kedélyes agyalágyultságból, ami egy másik, a sajtóban szintén terjedő anglicizmusból, az arcvesztésből sugárzik. A gyengébbek kedvéért ez a to lose the face angol kifejezés tükörfordítása, ami a tekintély elvesztését jelenti. A többnyire az igényes minősítésre aspiráló írásokban felbukkanó sületlenséget előszeretettel alkalmazó tollforgatóknak valószínűleg meg sem fordul a fejében, hogy ezen nyelvi fordulatnak semmivel sem több a létjogosultsága, mint a székely–román szótár olyan aranyköpéseinek mint a rece sus tăiat (hideg felvágott) vagy a zburător maşină mamă dacă-i bine (repülőgép-anyahajó).
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.