Kertészkedés és esős idő

Egyszerűen csinálom, mert kikapcsol, s mert jó ürügy ez arra, hogy kevés időt édesanyámmal tölthessek. Nem is haszontalanul, ugyanis túl azon, hogy rövidesen azzal ágálhatok, nem veszek petrezselyemzöldet a piacon, mert már nekem is terem, kertészkedés közben rengeteget tanulok. Kezdődött ez már a veteményezéskor, ugyanis amikor jöttem a szenzációs ötleteimmel, hogy a veteményesnek egyik vagy másik sarkába mit is képzeltem el, akkor jó anyám mindig észhez térített valami olyan alapigazsággal, amire csak helyeslően hümmögni tudtam. Így például megtanultam, hogy a hagymát és a sárgarépát egymás közelébe kell ültetni, mert ebben a kombinációban elűzik egymás kártevőit. A paradicsom és az uborka mellé föltétlenül fokhagymát kell ültetni, mert ez csökkenti a gombás megbetegedés esélyét. De a paradicsom és a zeller óvja a káposztaféléket a levéltetvektől, míg azok a zellert a levélrozsdásodástól. Szóval ilyesmiket tanultam édesanyámtól egész addig, míg néhány nappal ezelőtt el nem utazott Magyarországra rokoni látogatásra.

Természetesen indulás előtt azzal „vigasztaltam”, menjen csak nyugodtan, mert majd vigyázok a kertre: meggyomlálom és megkapálom a hagymát, a sárgarépát s a petrezselymet is, ha már akkora, hogy fényes levelét meg tudom különböztetni a gyomtól. Sőt palántálni is fogok, karfiolt és céklát akkora távolságra egymástól, mint az üresen maradt rész melletti ágyásban mutatja az édes által készített minta. Szóval nagy nekibuzdulással és lendülettel tervezgettem, melyik nap mit fogok tevékenykedni a kertben, egész addig, míg tettre került a sor, ugyanis épp aznap eleredt az eső. Szomorkodtam emiatt, azonban a kertészkedésben jártas szomszédasszonyom megvigasztalt: „Ne csodálkozz, Medárd napján éppen éjfél előtt néhány perccel eleredt az eső, ez már ilyen lesz negyven napig!” Mondtam neki, velem ne viccelődjék, mert gyomlálni kell, meg palántálni, mire megint megvigasztalt, nem fog minden nap megállás nélkül esni, de 40 napig kisebb-nagyobb esőkre lehet számítani. No, hát számoltam ezzel is. Aztán mikor megint vettem a kertészkedő cuccot, és indultam volna falura, megint eleredt az eső. Mondta erre a szomszédasszony: „Semmi háborgás, búcsújáró héten mindig esik az eső.” Ám, amikor azt mondta, „pisis Margit miatt esik az eső”, akkor végképp elfogyott a cérnám, és azzal replikáztam: „Jönne már haza édesanyám, mert akkor még az eső is elállna!”