2011. november 02., 08:592011. november 02., 08:59
Körülbelül ezek a kérdések szerepelhettek volna a népszavazási íveken, ha a román kormány is úgy dönt 2010 tavaszán, hogy referendumot ír ki a nemzetközi hitelezők által nyújtott, hatalmas méretű kölcsönnel járó megszorításokról.
Kampány is lett volna. Kemény pénzeket fordítottak volna arra, hogy a hatalmon levők meggyőzzék a szavazati joggal rendelkező romániai lakosokat, hogy nemmel kellene voksolni, ellenkező esetben ugyanis az ország bedől, ami meg ki tudja, milyen következményekkel járna. S az is megeshet, hogy a vége mégiscsak az lenne, hogy a nemzetközi pénzügyi szervezetek nélkül is hasonló intézkedésekre kellene sort keríteni. Büszkén állt volna ki korteskedni az ellenzék, nyomatékkal hangoztatva, hogy mi ugye megmondtuk. Szavazzanak nemmel, hiszen ez egyúttal azzal is járna, hogy megbukik a kormány, előre hozott választások lesznek, mi meg majd jól kivezetjük az országot a recesszióból. Sőt fizetés- és nyugdíjemelések lesznek, fél év múlva pedig az adókból is lefaragunk.
Azt, hogy mi lett volna a népszavazás eredménye, már a kiírás pillanatában borítékolni lehetett volna. Mint ahogy borítékolni lehet azt is, hogy ha a görög kormány beváltja ígéretét, s – fitytyet hányva az alkotmány azon előírására, amely szerint pénzügyi kérdésekben nem lehet népszavazást kezdeményezni – kikéri az állampolgárok véleményét a még a Romániában bevezetetteknél is nagyobb mértékű megszorításokról, akkor a nép nem fogja azt mondani, hogy igen, meg akarjuk menteni az euróövezetet, pláne annak bankjait, s nemcsak adóemelést meg bércsökkentést akarunk, hanem pénzgyűjtésbe is kezdünk egy újabb világválság elkerülése érdekében. (A felmérések már most azt mutatják, hogy a hellásziak nem támogatják a segélycsomagot.)
Egy nemmel történő szavazás pedig nem csak Görögország sorsát pecsételné meg. Válságba, talán még recesszióba is jutna ezáltal az euróövezet, s ez a sors várna ránk is. Sokszorozottan.
Arról pedig, hogy akarunk-e újabb megszorításokat, biztosan nem fognak megkérdezni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok