2013. április 03., 07:322013. április 03., 07:32
Ez igen, ez méltó azokhoz az eléggé kezdetleges – ha jól emlékszem, kékes színű – lécpannókhoz, melyek az országutak mentén annak idején éltették a szorgalmatos és fölöttébb tehetséges népi tömegeket. Akik dolgozni ugyan akkor sem dolgoztak túl sokat, de mintha tehetségesebben mímelték volna a munkát, mint mostanában, amikor már az sem nagyon van, ahol úgy tehetnének, mintha…
Szóval a terv az, hogy fabrikálnak két hatalmas zászlót, az egyik az ország három színét, a másik az EU kék alapon aranyló csillagkoszorúját fogja hirdetni. Bravó, dicséretes foglalatosság. Jelképeket gyártani mindig az – mondhatnánk, ha így volna. Az a több ezer kilométeren sorakozó erődítményrendszer, melyet közönségesen kínai nagy falnak nevezünk, ami évszázadokon át csak épült és épült, de nem páváskodásból, hivalkodásból, kivagyiságból, hanem hogy egy országnak már akkor sem kevés lakóját megvédje az ellenséges erők betörésétől – szóval azt állítólag a Holdról is lehet látni. Nem kétlem, hogy így van, azt viszont megkérdőjelezem, miért is kell az éteri magasságokból két zászlót meglátni?! Van ezen a földkerekségen olyan kicsinyke kis ország, melynek ne volna zászlaja-címere-himnusza?! És a szivárványskálán netán éppen olyan sok-sok szín létezik, ahány kisebb-nagyobb ország a különböző földrészeken?! Ugye, hogy fölösleges is volt ilyesmit kérdeznem! Na és Európával mi is a helyzet? Attól lesz valakinek másokhoz hasonló értékrendje, hogy azt kijelenti?! Esetleg olyan hangosan, hogy az egekig is elhallatszódjék?! Nem kérdezek tovább semmit, mert úgy fogom érezni magam, mint a zászlógyártók. Meg mint a magyar irodalom ikonikus dobozolói, Tóték, akik becses vendégük jó „közérzésének” érdekében csak hajtogatták és hajtogatták a dobozokat, járt a kezük, együtt voltak, telt az idő – vagyis nem volt tétlenkedés. Volt viszont háború, keleti front, nagy hideg, partizántámadás, és ők még úgy tudták, hogy Gyula fiuk is életben van. De azokat, akik a két zászlómonstrumot elkészítik, mi fogja motiválni? Az, hogy egy műhold berendezése unalmában majd legelteti a szemét három színen? És a csillagkoszorús zászló láttán valaki is el fog esetleg ájulni, aléltában is azt rebegve, hogy ekkora európaiságot még soha, sehol?!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.