Az Egyesült Államok csak azt teszi, amit mindenki más is tesz – próbálta védeni a mundér becsületét James Clapper amerikai hírszerzési igazgató, miután kiderült: a washingtoni hírszerzés ugyanúgy lehallgatja az Európai Unió illetékeseit, mint a terrorizmussal gyanúsított szervezeteket.
2013. július 01., 20:562013. július 01., 20:56
2013. július 01., 21:272013. július 01., 21:27
Kijelentését nehéz cáfolni, hiszen minden állam működtet hírszerzést. A hírszerzők munkájával kapcsolatosan rendszerint kétféle sztereotípia él a közvéleményben. Egyrészt ott van a James Bond-filmek, valamint a John le Carré vagy Graham Greene regényeinek népszerűségében tetten érhető kémromantika, másrészt viszont gyakran szembesülünk a megvetéssel is, amely a mások legféltettebb titkait illetéktelenül fürkésző, alattomos spionokat övezi.
Márpedig a tény az, hogy magára valamit is adó állam nem lehet meg titkosszolgálatok – hírszerzés és elhárítás – nélkül. Az információ ugyanis hatalom, és ez nemcsak ma van így, hanem mindig is ez volt a helyzet. Már a hadászat egyik legkiemelkedőbb ókori alakja, a kínai Szun-ce is külön fejezetet szentelt a kémeknek A háború művészete című könyvében, amelyben hosszasan ecseteli a kémek alkalmazásának szükségességét és módszertanát.
Csakhogy Szun-ce az ellenség legyőzése érdekében ajánlja a kémhálózat kiépítését, a most kirobbant lehallgatási ügy viszont éppen azért botrányos, mert nem az ellenség, hanem a legszorosabb szövetségesek ellen irányul. Mindez pedig azt jelzi: Washington azt az elvet vallja, hogy az Egyesült Államoknak nem barátai és állandó szövetségesei vannak, hanem érdekei. Márpedig az is érdeke, hogy a szövetségeseiről is mindent tudjon. Főleg akkor, ha egy olyan entitásról – az Európai Unióról – van szó, amely, ha sikerül elmélyíteni az integrációt és legyűrni a gazdasági nehézségeket, komoly riválisává válhat a globális gazdasági és politikai hegemóniáért vívott küzdelemben.
Amerika most ebben a küzdelemben egy, a lehallgatás tényét morálisan felvállalni nem tudó egykori nemzetbiztonsági alkalmazott jóvoltából komoly sebet szerzett. Vélhetően egy bocsánatkéréssel – esetleg néhány illetékes menesztésével – elintéződik az ügy, a titkos háború azonban folytatódik. Az információ ugyanis továbbra is hatalmat jelent.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!