2012. november 27., 09:092012. november 27., 09:09
Mert bizonyára negatív élményt jelenthet, ha Barcelona eurómilliárdokkal többet fizet be a központi spanyol államkasszába, mint amennyit onnan visszakap. S az országos átlagnál iparosodottabb és gazdagabb régió negatív érzéseit bizonyosan erősíti az a tény, hogy a befizetés- részesülés katalánok által sérelmezett arányának valamelyes kiegyenlítéséről a központot képviselő, spanyol miniszterelnök tárgyalni sem hajlandó.
Ha szabad így mondanom: Mariano Rajoy kormányfő mentségére legyen mondva, a gazdasági válság éppen elegendő bajt zúdított az ibériai ország nyakába; s akkor ott van ugye, az emberileg megkérdőjelezhetetlen szempont: a sorsközösség vállalása, biblikus szóhasználattal élve egymás terhének a hordozása.
Az elvi megközelítésnél maradva: házunk táján, Erdélyben évtizedes léptékben mérhető panaszként rójuk fel a központi hatalomnak, hogy ez az országrész messze aránytalanul kevesebbet kap vissza, mint amennyit az államkasszába befizet, s ilyeténképpen tulajdonképpen ez a szebbre és jobbra érdemes országrész tartja el a másik kettőt, Moldvát és Havasalföldet. Nincsenek friss adataim arról, hogy ez az állítás ma már érvényes-e vagy sem, s ha igen, milyen mértékben. De azt látom, hogy egy, a katalán mintához hasonló, ahhoz legalább egy cseppet közelítő példája vagy legalábbis elvi megközelítése az autonómiának, magyarabbul és érthetőbben: a feladatok és jogkörök leosztásáról, valamint az ezek működ(tet)éséhez szükséges pénzeszközök biztosításáról mindezidáig csak mi, magyarok beszéltünk.
Többnyire önmagunknak, a románokkal nem eleget, s magunk között is keveset. Mert a tisztánlátást előre gyártott sablonok és indulatok zavarják, és nincs az a partner, aki látni akarná, hogy Bukarest Erdélyt enyhén túlozva is lezüllesztette az eltelt néhány évtized során. Gazdaságilag s a gondolkodásmódot tekintve annál inkább. Pedig Katalónia és Erdély között lényeges különbség, hogy utóbbiban szó sincs önálló államisági törekvésekről.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok