2012. június 07., 10:002012. június 07., 10:00
Magyarabbul és közérthetőbben: nem baj, ha Kövér László és Németh Zsolt ezekben a napokban Erdély több helységében próbálja arra bírni a magyarokat, illetve a Magyar Polgári Párttal vagy az Erdélyi Magyar Néppárttal szimpatizáló választókat, hogy vasárnap mennél többen járuljanak az urnák elé és szavazzanak. Mert az effajta korteskedés még akár jól is elsülhet, amennyiben az üzenet valóban az RMDSZ-ből amúgy is kiábrándult, a szövetségben amúgy is csalódott, tehát erre az alakulatra vasárnap amúgy sem szavazó embereknél talál meghallgatást.
Lám, ilyesfajta mozgósítási szándékkal hozott nyilvánosságra főpásztori levelet, mindenki számára tiszta és világos üzenetet az erdélyi unitárius egyház püspöke, Bálint Benczédi Ferenc, valamint evangélikus-lutheránus kollégája, Adorjáni Dezső Zoltán, akik a közöny leküzdésére és a lelkiismeret szerinti voksolásra buzdítják a híveket. Az RMDSZ eddig még senkit nem hívott meg, választási kampányát fényezendő, a szövetségben a jelek szerint arra alapoznak, hogy az 1989 óta helyhatósági szinten (is) felmutatható megvalósítások elegendő okot és bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a híveik a tulipános jelöltekre szavazzanak. Ámbár ehhez azt is hozzátehetném, hogy kit is hívhatnának meg, mondjuk Budapestről, amikor a szövetséghez közel álló anyaországi politikusok zöme ma holtvágányon vesztegel, s a szövetség soha nem rendezte úgy a Magyarországon ma vezető
Fidesz–KDNP-hez fűződő mindenkori kapcsolatát, ahogy kellene.
Amúgy a vasárnapi választás hamar eljön, kedden már józanabbul lehet nézni a dolgainkat s a világot. Az eredmények ismeretében lehet, hogy elindul az a minimális oldódás, amely valóban óhatatlanul kell az erdélyi magyar pártok közötti közeledés reményéhez. A közelgő parlamenti választásokra való tekintettel ebben is elfér minden segítség.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.