2012. november 16., 09:192012. november 16., 09:19
Hiszen ha már egy ideje a templomokban is találkozhatunk a kampánnyal, nehogy már pont Thália szentélye maradjon mentes tőle. Ha ott éppen színházi fesztivál zajlik – mint most a váradi teátrumban –, annál jobb, hiszen annál több emberhez jut el az értékes üzenet.
A színpad a színészek előtt a politikusokat illeti, és az esemény addig nem kezdődhet el, amíg el nem mondták, hogy ezt a magyar színházat ők hozták létre, ők harcolták ki. Mellékes, hogy az önálló színház már egy évvel azelőtt létrejött (magyar társulat meg azóta van, amióta a színházépület létezik), ami akkor egyszer már kitűnő alkalmat szolgáltatott arra, hogy a politikusok az önzetlenség és önfeláldozás élő példaképeiként pózolhassanak a vörös bársonyfüggöny előtt, és önmaguk nagyszerűségétől elérzékenyülve, megilletődött, de mégis határozott hangon ecseteljék, hogy ők most, korábban és a jövőben is mindig csakis a magyar közösség szellemi és anyagi épüléséért.
Meg emelkedéséért. De főleg gyarapodásáért. Tevékenykedtek. Harcoltak. De főleg küzdöttek. Akkor, először még helyénvaló is volt, optimális esetben egyszer alapít színházat az ember. Vagy legalábbis egyszer pózol ilyen szerepben. De most, úgy tűnik, nem optimális esettel állunk szemben. Mostanában olyan hevesen tombol a kampány, hogy már nem is elég a darab előtt megvillanni a színpadon. Az új divat az, hogy képviselőjelöltként már a színházfesztivál nyitó előadása utáni vastapsot is meghekkeljük, hogy átadhassuk értékes ajándékunkat a kissé meglepett színészeknek.
Akik a ceremónia után azért learathatják a rögtönzött kampányesemény miatt a közönségben ragadt tapsmennyiséget, mert alapvetően jó fejek vagyunk. Bár igaz, ez sem überelhetetlen, hiszen akár előadás közben is színpadra léphetnének a politikusok kampányolni. Sőt a kereskedelmi televíziók mintájára az előadások közben is lehetne reklámszünetet tartani, ahol maguk a színészek ecsetelik a népszerűsíteni kívánt termékek – kampány esetén pártok és politikusok – erényeit. Ha pedig még ez sem elég hatékony, akkor újra és újra előadhatják A Párt színházat alapított című csasztuskát. Hogy lássa a nép, ki hozza el neki a kultúrát. Önzetlenül, természetesen.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.