2009. szeptember 25., 12:582009. szeptember 25., 12:58
Csakhogy ötéves elnöki mandátuma alatt épp Băsescu volt az, aki mindent megtett annak érdekében, hogy lejárassa a törvényhozást, amikor a parlament rovására kívánta bővíteni az elnöki jogköröket. Az elnöki bejelentés nyomán világos: Băsescu ezt a kérdést is kampánytémaként kívánja felhasználni, kihasználva és tovább szítva a lakosságban a demokratikusan megválasztott képviselettel szemben kialakult ellenszenvét. Abban amúgy igaza van az elnöknek, hogy a jelenlegi parlamenti rendszer rossz.
Ám nem azért, mintha a kétkamarás törvényhozás ördögtől való lenne. A román parlament két háza épp a kétkamarás rendszer alapvető ismérveit nélkülözi: nem két, eltérő módon megválasztott és eltérő jogkörökkel rendelkező házból áll, hanem azonos hatáskörökkel bíró kamarákból, ami azt eredményezi, hogy gyakorlatilag két parlament van, amelyek összemosódó hatásköreik miatt gyakran akadályozzák egymás munkáját.
A megoldás: valódi felsőházat kell létrehozni, amelynek tagjait nem a választók jelölik ki, hanem vezető tudósok, szakmai szervezetek képviselői, egyházfők és esetleg a kisebbségek képviselői alkotják. Egy ilyen, „hivatásrendi” szenátusnak persze nem a törvényhozás lenne a legfőbb szerepe, hanem az alsóház tevékenységének ellenőrzése. Az az érv sem állja meg a helyét, hogy a parlament túlméretezett lenne.
A demokratikus országok zömében hasonló az egy honatya által képviselt polgárok aránya, az amerikai kongresszus létszáma pedig azért hasonló a bukarestihez, mert ott a szövetségi rendszer folytán az egyes államok is rendelkeznek saját, jobbára kétkamarás parlamenttel. Úgyhogy a párhuzam csak akkor lesz érvényes, ha – miközben az államfői szándék szerint kisebbítik a parlamentet – létre hozzák a regionális törvényhozások intézményét is. Akkor viszont Băsescu és a PDL is biztos lehet benne, hogy teljes mellszélességgel kiállunk a kezdeményezés mellett.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.