2009. szeptember 25., 12:582009. szeptember 25., 12:58
Csakhogy ötéves elnöki mandátuma alatt épp Băsescu volt az, aki mindent megtett annak érdekében, hogy lejárassa a törvényhozást, amikor a parlament rovására kívánta bővíteni az elnöki jogköröket. Az elnöki bejelentés nyomán világos: Băsescu ezt a kérdést is kampánytémaként kívánja felhasználni, kihasználva és tovább szítva a lakosságban a demokratikusan megválasztott képviselettel szemben kialakult ellenszenvét. Abban amúgy igaza van az elnöknek, hogy a jelenlegi parlamenti rendszer rossz.
Ám nem azért, mintha a kétkamarás törvényhozás ördögtől való lenne. A román parlament két háza épp a kétkamarás rendszer alapvető ismérveit nélkülözi: nem két, eltérő módon megválasztott és eltérő jogkörökkel rendelkező házból áll, hanem azonos hatáskörökkel bíró kamarákból, ami azt eredményezi, hogy gyakorlatilag két parlament van, amelyek összemosódó hatásköreik miatt gyakran akadályozzák egymás munkáját.
A megoldás: valódi felsőházat kell létrehozni, amelynek tagjait nem a választók jelölik ki, hanem vezető tudósok, szakmai szervezetek képviselői, egyházfők és esetleg a kisebbségek képviselői alkotják. Egy ilyen, „hivatásrendi” szenátusnak persze nem a törvényhozás lenne a legfőbb szerepe, hanem az alsóház tevékenységének ellenőrzése. Az az érv sem állja meg a helyét, hogy a parlament túlméretezett lenne.
A demokratikus országok zömében hasonló az egy honatya által képviselt polgárok aránya, az amerikai kongresszus létszáma pedig azért hasonló a bukarestihez, mert ott a szövetségi rendszer folytán az egyes államok is rendelkeznek saját, jobbára kétkamarás parlamenttel. Úgyhogy a párhuzam csak akkor lesz érvényes, ha – miközben az államfői szándék szerint kisebbítik a parlamentet – létre hozzák a regionális törvényhozások intézményét is. Akkor viszont Băsescu és a PDL is biztos lehet benne, hogy teljes mellszélességgel kiállunk a kezdeményezés mellett.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.