2009. szeptember 25., 12:582009. szeptember 25., 12:58
Csakhogy ötéves elnöki mandátuma alatt épp Băsescu volt az, aki mindent megtett annak érdekében, hogy lejárassa a törvényhozást, amikor a parlament rovására kívánta bővíteni az elnöki jogköröket. Az elnöki bejelentés nyomán világos: Băsescu ezt a kérdést is kampánytémaként kívánja felhasználni, kihasználva és tovább szítva a lakosságban a demokratikusan megválasztott képviselettel szemben kialakult ellenszenvét. Abban amúgy igaza van az elnöknek, hogy a jelenlegi parlamenti rendszer rossz.
Ám nem azért, mintha a kétkamarás törvényhozás ördögtől való lenne. A román parlament két háza épp a kétkamarás rendszer alapvető ismérveit nélkülözi: nem két, eltérő módon megválasztott és eltérő jogkörökkel rendelkező házból áll, hanem azonos hatáskörökkel bíró kamarákból, ami azt eredményezi, hogy gyakorlatilag két parlament van, amelyek összemosódó hatásköreik miatt gyakran akadályozzák egymás munkáját.
A megoldás: valódi felsőházat kell létrehozni, amelynek tagjait nem a választók jelölik ki, hanem vezető tudósok, szakmai szervezetek képviselői, egyházfők és esetleg a kisebbségek képviselői alkotják. Egy ilyen, „hivatásrendi” szenátusnak persze nem a törvényhozás lenne a legfőbb szerepe, hanem az alsóház tevékenységének ellenőrzése. Az az érv sem állja meg a helyét, hogy a parlament túlméretezett lenne.
A demokratikus országok zömében hasonló az egy honatya által képviselt polgárok aránya, az amerikai kongresszus létszáma pedig azért hasonló a bukarestihez, mert ott a szövetségi rendszer folytán az egyes államok is rendelkeznek saját, jobbára kétkamarás parlamenttel. Úgyhogy a párhuzam csak akkor lesz érvényes, ha – miközben az államfői szándék szerint kisebbítik a parlamentet – létre hozzák a regionális törvényhozások intézményét is. Akkor viszont Băsescu és a PDL is biztos lehet benne, hogy teljes mellszélességgel kiállunk a kezdeményezés mellett.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok