Johannis, a magyarok és a hála

Megválasztását követően eszében sem volt gesztusokat tenni a román többséggel azonos anyanyelv- és jelképhasználati, oktatási és kulturális jogokat követelő őshonos magyar közösség felé, ehelyett tövig beleállt a román nemzetállamiság mítoszába, és magyar ügyben azzal hívta fel leginkább a figyelmet magára, hogy a nacionálkommunista utódpárt politikusainak hazug vádjai nyomán visszavonta Tőkés Lászlótól az 1989-es forradalom kirobbantásáért kapott román kitüntetést.

Illetve azzal, hogy a legutóbbi kormányválság idején kirobbant magyarellenes hisztériahullám közepén ahelyett, hogy igyekezett volna csitítani a kedélyeket, tovább szította azokat, amikor a területi autonómia elfogadhatatlanságáról beszélt – anélkül, hogy valaki egyáltalán szóba hozta volna azt.

Ne várjuk tehát, hogy Johannis keddi, székelyföldi látogatása során bármilyen, a magyar jogkövetelésekkel kapcsolatos ígéretekkel érkezzen – egyrészt ezzel kissé elkésett, másrészt olyan helyzetben, amikor politikai társbérlet áll fenn, és nincs ráhatása a kormányra, hiába és kevés hitelességgel is tenné. Szét is szednék őt, illetve volt pártját, az ellenzéki liberális pártot, ha most, egy évvel a román történeti mitológiában „nagy egyesülésként” számon tartott gyulafehérvári nagygyűlés századik évfordulója előtt bármi ilyesmit tenne.

A látogatás inkább amolyan tessék-lássék gesztus annak demonstrálására, hogy tudomásul veszi: az országban jelentős számú, ráadásul egy adott régióban többséget is alkotó magyar közösség is él, és hajlandó is ellátogatni hozzájuk, hogy esetleg még a panaszaikat is meghallgassa, de érdemi előrelépést ettől a gesztustól nem érdemes remélni.

Egyes álláspontok szerint az elnök elődje, Traian Băsescu példáját követi, aki államfőként gyakran járt a Székelyföldön, és miközben a helyi politikusokon kívül az egyszerű emberekkel is szóba elegyedett, megértően nyilatkozott egyes magyar igényekkel kapcsolatosan. Ezzel be is biztosította a magyarok szavazatait, akik mindannyiszor kiálltak mellette, rendszerint az RMDSZ ellentétes irányú útmutatásai ellenére.

Apropó: az RMDSZ vezérei részéről némi sértettség érhető tetten annak kapcsán, hogy Băsescuhoz hasonlóan Johannis sem rajtuk keresztül közeledik a magyarokhoz, hanem közvetlenül a helyi erőkhöz fordul. Holott tényleg ez az egyetlen pozitívum az ügyben, elvégre – legalábbis kampányban – az RMDSZ a szubszidiaritás pártján áll, vagyis azt szorgalmazza, hogy a helyi közösség ügyeiről ne a feje fölött, a központban alkudozzanak és döntsenek. Emellett a rá leadott voksok alapján nem is a romániai magyarság összességét képviseli, másrészt meg éppen a Băsescuval és Johannisszal kapcsolatos választási tapasztalat a bizonyíték arra, hogy mondhat az RMDSZ amit akar, a magyar szavazók akkor is a saját belátásuk szerint voksolnak.

Az államfőnek és a teljes román politikumnak javasolt paktum pedig, amelynek értelmében a magyar, illetve általában a kisebbségi ügyeket nem tennék többé politikai kampányok témájává, amilyen jól hangzik, annyira utópisztikus, hiszen a legutóbbi hetek fejleményei is megmutatták, hogy a román politikai palettán nincs olyan párt, amely ne gondolná azt, hogy egyéb, érdemi téma és ötlet híján a magyar kérdés elővételével tehet szert néhány százaléknyi többlettámogatásra.

Mindettől függetlenül Johannis látogatása eddigi megnyilvánulásai fényében nem sok változást hozhat a magyar közösség javára, és nem csupán azért, mert nincs befolyása a kormányra, hanem azért, mert az eddigi tapasztalatok szerint eleve hajlandóság sincs benne arra, hogy empatikusnak mutatkozzon a kisebbségi igények iránt. Furcsa is lenne most egy ilyen pálfordulás, hiszen országos politikai pályafutása során imázsát mindvégig arra építette, hogy kisebbségi származását megtagadva kizárólag románként, a bukaresti politikai jelszavakat magáévá téve adta el magát.

Mindemellett arra jó alkalom a találkozó, hogy a magyar közösség nyomatékosan a tudtára adja: a kisebbségi jogok szavatolását tartja a saját jövője szempontjából járható útnak, nem pedig a Johannis által saját példájával is képviselt asszimilációt. Jó lesz mindezeket észben tartani akkor, amikor esetleg újra a magyar közösség szavazatait kéri.

Hiszen a hála nem politikai kategória. Főleg akkor, ha nincs is amiért hálásnak lennünk.