2009. június 12., 11:102009. június 12., 11:10
A jobboldal sikere talán egy paradigmaváltás kezdetének is a jele lehet. Az elmúlt százötven-kétszáz évben jelentős sikereket – és nem kevésbé jelentős kudarcokat – elért, folyamatos progressziót, átalakulást és egyenlősítést propagáló baloldali eszmék „kifulladóban” vannak. Egyrészt, mert betöltötték szerepüket, másrészt mert ennek nyomán olyan szélsőséges vadhajtásokat produkáltak, amelyek gazdaságilag tarthatatlanok – ilyen az aktív állampolgártól nagy összegű adót beszedő, és azt az inaktívaknak visszaosztó, mindenkiről gondoskodó állam eszményképe. Vagy már a hagyományos európai kultúrát veszélyeztetik – lásd: multikulti, az idegen szép, politikai korrektség, amelyek oda vezettek, hogy más kultúrákból származó polgárok integrálhatatlan tömegei telepedtek meg az európai országokban, amelyek most nem tudnak mit kezdeni velük. Romániában ráadásul nem is beszélhetünk a szélsőjobb váratlan sikeréről, hiszen már eddig is mindig akadt 8 százaléknyi elkötelezett fasiszta szavazó, csak éppen voksaik megoszlottak a Vadim- és a Becali-féle pártok között. A magyar Jobbik sikere pedig egyértelműen a balliberális kormánypártok inkompetenciájának, illetve az erről való figyelemelterelés kísérletének a következménye. A polgárok jelentős hányada annyira kiábrándult a kormányból, hogy beállt a Piszkos Fred-effektus: akit az ellenszenves Piszkos Fred megtámad, az automatikusan szimpatikussá válik (lásd: az MSZP és az SZDSZ kampánya, amely kizárólag a szélsőjobb előretörésével való riogatásról szólt). Főleg akkor, ha a megtámadott fél egyszerűnek tűnő megoldásokat kínál olyan bonyolult problémákra, amelyeknek a ballib oldal még a létét is tagadja. Vona Gáborék sikerének az MSZP és az SZDSZ ágyazott meg, és ehhez – bármit is hisznek az összeesküvés-elméletek elkötelezett hívei – még bonyolult titkosszolgálati aknamunkára sem igazán volt szükség.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok