Majd a végén jött a felszólítás: nyújtsa fel a kezét, aki éles gyakorlatozáson nem meri eldobni a gránátot. A várható letolástól, a büntetésként kiosztott száz fekvőtámasztól tartva, esetleg mert tényleg elég bátornak érezték magukat, de alulírotton kívül senki nem jelentkezett. A százados azonban szokásától eltérően nem ordított, csak nagy magabiztossággal megállapította: úgyis tudja, hogy mindannyian félünk, csak ezt kevesen merjük bevallani.

Így vagyunk ezzel az új típusú koronavírus-járvány fenyegetettsége közepette is: sokan nyíltan beismerjük, hogy tartunk a napról napra változó helyzet lehetséges következményeitől, mások leplezik, vagy valóban nem félnek. Igazából nem is ez a lényeges most, amikor immár pandémiává, világjárvánnyá terebélyesedett a fertőzés. A fontos az, hogy nézzünk szembe a valósággal, és tudatosuljon valamennyiünkben, hogy a Kínából eredő kór itt ostromolja Európát, a kontinens valamennyi országát, legyűrni pedig csakis radikális életmódváltással, sürgős és hatékony intézkedésekkel lehetséges.

Az elmúlt napok, hetek nyugat-európai fejleményei, különösen az olaszországi példa valamennyiünket arra figyelmeztet, hogy egyikünk sem érezheti magát valamiféleképpen mentesnek a koronavírus sújtotta világtól. Ha fiatalokként, középkorúként nem is félünk feltétlenül a fertőzéstől, az ilyen korban enyhe lefolyású betegségtől, valamennyiünknek vannak idős családtagjai, rokonai, ismerősei, akik fokozott veszélynek vannak kitéve a ragályos betegség terjedése miatt. Különösen őket kell védeni most, és elsősorban rájuk gondolva kell megtenni mindent a vírus terjedésének megfékezése érdekében.

Senkit ne tévesszen meg, hogy Romániában jelenleg viszonylag kevés, kevesebb mint kétszáz fertőzöttet tartanak nyilván, nemzetközi szakértők ugyanis kimutatták, hogy a már felbukkant fertőzés nagyon gyorsan terjed, és nehéz lehet megállítani. Ezért mindenkinek új életmódra, -szemléletre kell berendezkednie a rendkívüli helyzetben, ami akár hónapokig is elnyúlhat, és az emberi életeken túlmenően egész ágazatok fennmaradását sodorja veszélybe.

Nem véletlenül hoztam szóba Olaszországot, az itáliai hatóságok és a lakosság egy részének viszonyulása ugyanis intő jelként szolgál a tekintetben is, hogy miként nem szabad reagálni a mostani vészhelyzet esetén. Olaszországban idő előtt, megengedhetetlen módon kiszivárgott a római kormánynak a koronavírus által különösen sújtott északi tartományok karanténba zárásának terve, ami pánikszerű népvándorlást váltott ki déli irányba. Ezzel együtt pedig a vírus szabad továbbterjedését. Hasonló hibák nálunk, Romániában is tetten érhetőek: az iskolabezárás tervét ugyancsak kiszivárogtatták, ami ennél is nagyobb baj viszont, hogy a hatóságok a mai napig nem kezelik megfelelően a külföldről, elsősorban a fertőzés sújtotta országokból hazamenekülő román állampolgárok helyzetét – ami néhány hét múlva, a katolikus, majd az ortodox húsvét közeledtével döntő jelentőséggel bírhat a kór elleni küzdelem terén. Ugyanígy fontos, hogy ne dőljünk be és ne terjesszük a különböző összeesküvés-elméleteket (apokalipszist hirdetők, kíméljenek!), és óvakodni kell a pánikkeltéstől is, alkalmazza azt a sajtó kattintásvadász és szenzációhajhász fele vagy éppen világhírű magyar hálózatkutató.

Most azonban nincs itt feltétlenül az ideje a végeérhetetlen bírálatoknak és számonkérésnek, ezúttal cselekedni kell. Nem csupán az alapvető higiéniai szabályok betartásával, az embertársainkkal való közvetlen érintkezés lehetséges kerülésével, a hatósági útmutatások, intézkedések figyelembevételével, hanem a fokozott egyéni odafigyeléssel. Minden jel szerint hosszú lefutású küzdelem lesz, ezért vigyáznunk kell magunkra, hogy megóvhassuk egymást!