Nem mintha meg lennék győződve, hogy ez minden lehetséges világok legjobbika, de ha az említett írásokba belelapozunk, akkor gyakran támad olyan érzésünk, hogy azokban a szerző vagy az informátor (esetleg mindkettő) elfogultsága miatt szűrt információk jelennek meg, amelyek köszönő viszonyban sincsenek a valósággal, arra viszont tökéletesen alkalmasak, hogy befeketítsék a pellengérre állított közösségeket.

Az ilyen notórius „jelentgetők” közé tartozik az Amnesty International nevű jogvédő szervezet is, amely amúgy szimpatikus kezdeményezés, hiszen az emberi jogok tiszteletben tartását és tartatását tűzte ki célul – de ha a többi jelentése is annyira felel meg a tényeknek, mint a székelyföldi romák helyzetéről szóló, akkor komoly kétségek támadnak a szervezet hitelességét illetően. Nem mintha a székelyföldi romák idilli helyzetben lennének.

A jelentés azonban az áldatlan állapotokért kizárólag az önkormányzatokat, illetve a nem roma közösségeket teszi felelőssé, mondván, hogy kirekesztők, diszkriminálják és szegregálják a romákat.

Persze tény, hogy a romákkal kapcsolatban számos előítélet él, és igaz, hogy egy eltérő civilizációs szinten lévő csoport integrációjáért a fejlettebb közösségnek kell többet tennie, ám a folyamat nem képzelhető el anélkül, hogy az érintett csoport tagjai is tevékenyen részt vegyenek benne: ahhoz, hogy hatékonyan fel lehessen számolni a nyomort, el kell fogadniuk a civilizált együttélés európai szabályait.

Ehhez meg kell változtatni az alapvető viszonyulást, azt a felfogást, hogy valaki nemzetiségtől, bőrszíntől és vallástól függetlenül bármilyen juttatásra jogosult legyen a közösből anélkül, hogy – amennyiben munkaképes – ahhoz hozzájárult volna. Amíg azonban a „jogvédők” az erre, illetve az európai együttélési kultúra betartásának számonkérésére tett kísérleteket izomból diszkriminációnak és rasszizmusnak bélyegzik, nemigen lehet változásra számítani. Igaz, akkor legalább továbbra is lesz miről jó kis jelentéseket írogatniuk.