Intő schengeni kudarc

A bukaresti kormánynak a schengeni tagság érdekében utóbbi hónapokban elkezdett lobbitevékenységét rezzenéstelen arccal fogadta a keleti uniós bővítés bármilyen formáját évek óta megvető egykedvűséggel elutasító francia és holland vezetés. Mert mondhat bármennyi biztató közhelyet az Európai Bizottság, szavazhat meg hangzatos állásfoglalásokat, vállalásokat a strasbourgi parlament, az uniós tagállamok törvényhozásainak is ratifikálniuk kell egy ilyen lépést, a schengeni övezet szélesítését pedig több ország elutasítja a belpolitikai játszmákban jól csengő Kelet-Európa-ellenesség jegyében. Franciaország és Hollandia például évek óta ellenzi a bővítést.

Ezzel szemben Románia feltétlen támogatása olyan országokból érkezik, amelyekkel a szorosabb együttműködést éppen a Nyugat iránti megfelelési kényszer miatt utasítja el Bukarest. A cseh miniszterelnök Románia, Bulgária, Horvátország, de az Európai Unión kívüli Szerbia schengeni csatlakozását is sürgette egy minapi lapinterjúban. Andrej Babiš abszurdnak nevezte, hogy miközben a migránsok többsége tengeren érkezik, olyan országok, amelyek a Fekete-, illetve az Adriai-tenger európai partszakaszait ellenőrzik, nem részei Schengennek. A kormányfő működésképtelennek nevezte a schengeni rendszert, mivel az 1985-ben létrehozott övezet jelenlegi tagjaival képtelen ellátni feladatát, „a külső határok és a szabad belső közlekedés koherens biztosítását”.

A magyar külügyi tárca legutóbb júliusban ismételte meg támogatását a schengeni bővítést illetően. Tette ezt lapunk megkeresésére, miután Stelian Ion román igazságügy-miniszter azzal vádolta meg Magyarországot, hogy az RMDSZ révén igyekszik fékezni az igazságügyi reformokat, így lehetetlenítve a Schengenhez való csatlakozás állítólagos feltételeit. Andrej Babiš cseh miniszterelnök a Pravo című prágai napilapnak adott interjúban egyébként azt is kijelentette: a 2015-ös migránshullám idején Orbán Viktor volt az egyetlen, aki megvédte a schengeni határokat a migránsok ellen épített kerítés megépítésével.

A Brüsszel iránti elkötelezettségét feltétlen Nyugat-barát nyilatkozatokkal igazoló Románia nem hajlandó tudomásul venni, hogy ennek a külpolitikának nincsenek kézzelfogható eredményei. Ráadásul „európaiságát” bizonyítandó azoktól a térségbeli „új” EU-tagállamoktól tart távolságot, amelyek vállalják az ütközést nyugati szövetségeseikkel a számukra kiosztott másodrendű uniós státusz felszámolása érdekében. A bukaresti diplomácia úgy gondolja, ha elhatárolódik a nemzeti, de közös érdekeikért is kiálló régiós társaitól, jutalmul kap egy hokedlit a nyugati döntéshozók asztalának közelében.

A schengeni kudarc mutatja a legnyilvánvalóbban, mennyire téves ez a taktika.