2013. április 17., 21:212013. április 17., 21:21
Nem kell azonban csalódottan vagy dühösen tekinteni a dologra, hisz megvannak a maga jó oldalai is a gyakori üzemzavarnak.
Én is (szinte) megittam a levét pár éve annak, hogy elhittem: a román vasúttársaság megbarátkozott a világhálóval. A vállalat honlapján néztem meg ugyanis, mikor indul a Szatmárnémeti–Bukarest-gyors, az utolsó olyan vonat, mellyel elérhettem a másnap délelőtti brüsszeli gépet. Vonatindulás előtt negyedórával ki is értem az állomásra, ahol a jegyárus hölgy közölte velem: félórája elment a vonatom, majd könnyed nevetés kíséretében hozzátette: nem érdemes a weblapjukról tájékozódni, mert senki sem foglalkozik az adatok frissítésével. Rövid, de intenzív dühöngés után azonban eszembe jutott, hogy a szatmári vonatok többsége a fél világot megkerülve – egész pontosan Nagyvárad érintésével – megy Kolozsvár felé, a személy 8, a gyors pedig több mint 5 órát döcögve. Átevickéltem hát a város másik végére, kiálltam stoppolni, és kaptam is egy kocsit Kolozsvárig, ahol egyébként egy és háromnegyed órát kellett várnom a szerelvény érkezéséig. Ez idő alatt pedig volt alkalmam egy jót sétálni, egyetemi emlékeket felidézni, és még egy kávéra is jutott idő.
Így az internetes malőr következtében ahelyett, hogy a többórás vonatozástól elgémberedett végtagokkal, keserűen állapítottam volna meg a kolozsvári állomásban, hogy nagyon sok van még Bukarestig, jókedvűen és felfrissülve szálltam fel – ráadásul nagy örömmel, hisz mégiscsak lehetőségem nyílt Brüsszelbe utazni, holott korábban már lemondtam a kirándulásról. Az orvosnál vagy a gyógyszerésznél műszaki gondok miatt töltött pluszpercekre sem kell tehát feltétlenül elvesztegetett időként tekinteni. Például jól jött a kényszerű várakozás az egyik ismerősömnek is, aki – frusztrációja enyhítése céljából – elkezdte alaposan tanulmányozni a receptet, illetve a kapott szert, így alkalma volt rájönni, hogy a patikában szívbeteg apjának tévedésből a felírt hatóanyag négyszeresét tartalmazó pirulát adtak.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.