Nem lehet könnyű építőmunkásnak lenni Venezuelában. Sajtóbeszámolók szerint például Nicolas Maduro, az ország jelenlegi elnöke múlt héten azt jelentette be, hogy a márciusban elhunyt Hugo Chávez arca megjelent a caracasi metró új vonalának építésekor az alagút falán.
1970. január 01., 02:001970. január 01., 02:00
2013. november 07., 19:072013. november 07., 19:07
Most képzeljük el a jelenetet: Jorge, az egyszerű melós éppen állít valamit a metróalagút fúrópajzsán, amikor egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy furcsa alak körvonalazódik a villanylámpák pislákoló fényében, majd hirtelen a kusza vonalak összeállnak, és felismeri az egykori nagy vezető arcvonásait. Igazi, megható jelenet, amihez hasonlót csak a szentek életéről szóló történetekben olvashatunk, bár kérdéses, hogy hogyan viszonyulnak a szentekhez a helyi hatóságok a Chávez által meghirdetett bolivári forradalom hazájában, amelynek szerves részét képezi az amerikai kapitalisták elleni küzdelem és a masszív államosítások sora. Ráadásul az is gyanús, hogy Chávez arca a föld alatt jelent meg, vagyis könnyen előfordulhat, hogy az egykori presidente lelke nem a mennyországba került, hanem néhány szinttel lejjebb. Ennek beismerése azonban minden bizonnyal szentségtörésnek minősülne. Minden esetre meg kell jegyeznem: akármilyen abszurd is a helyzet, én irigylem a venezuelaiakat. Nem feltétlenül azért, mert még munka közben sem hagyja őket békén az egykori főnök szelleme, hanem azért, mert a hír arról szól, hogy az országban épül az infrastruktúra – például a metró. Szó sincs róla, hogy a venezuelaihoz hasonló, személyi kultusszal súlyosbított félkommunista rendszert kívánnék, de azért megmondom őszintén, még nem hívő emberként is kifejezetten örülnék az olyan híreknek, miszerint például az észak-erdélyi autópálya berettyószéplaki viaduktjának építése közben az egyik hídpilléren megjelent egy kép, amely Nicolae Ceaușescut ábrázolja Leonardo stílusában, amint kisgyermekeket áld meg. Vagy például azt a beszámolót is rajongva fogadnám, hogy több nő elájult, a környékbeli teheneknek pedig elapadt a teje, amikor a Drakula művésznéven is ismert Karós Vlad képe jelent meg a szélsebesen épülő Szászsebes – Torda sztrádaszakasz egyik jelzőtáblájának hátulján, amint egyik kezével az államkasszára káros szerződéseket semmisít meg, a másikkal pedig aszfalttá változtatja a korrupt hivatalnokokat.
De hát nálunk ilyen hírek nincsenek, mivel haladó, felvilágosult európai ország vagyunk. Így itt a legnagyobb csoda az lesz, ha az említett autópályák valaha megépülnek.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
szóljon hozzá!