2011. november 04., 11:292011. november 04., 11:29
Mindezt abból következtették ki, hogy Károly herceg már évek óta rendszeresen jár Erdélybe. Sőt egy Románia szépségeit bemutató brit ismeretterjesztő filmben is szerepel, és bevallja, hogy ő tulajdonképpen Vlad Ţepeş egykori havasalföldi fejedelem leszármazottja. Ráadásul az elmúlt hetekben Mihály exkirály is milyen szívhez szóló beszédet mondhatott a bukaresti parlamentben kilencvenedik születésnapja alkalmából. Az persze nem derül ki az eszmefuttatásból, hogy Mihály király népszerűsége és Károly trónra lépése között mi lehet a logikai összefüggés, elvégre Romániának van már saját külön bejáratú uralkodóháza, tehát nem egészen érthető, miért kellene újabb dinasztiát bevállalni.
Hacsak azért nem, mert amúgy a régi uralkodóház is import, az 1880-as években hozták be Németországból az addig nem is létező kis balkáni ország irányítására, és ugyanolyan alapon szeretnék leváltani, ahogy az ember a kissé már lerobbant, túlkoros mercijét is szívesebben lecserélné egy jó állapotban lévő Aston Martinra. Amúgy bizonyára sokan vannak, akik szerint Románia számára a legmegfelelőbb államforma a kifli, de tény, hogy a monarchia sem ördögtől való, sőt. Persze nyugatos progresszív demokratáék ilyenkor föl szoktak hördülni, hogy a legklasszabb és legkorszerűbb államforma a köztársaság, és a maguk világában bizonyára igazuk is van, hiszen hogy jön már egy olyan ócska, maradi monarchia, mint Hollandia, Nagy-Britannia vagy Svédország egy olyan modern és progresszív respublikához, mint Kuba, Fehéroroszország vagy Kína?
Most már csak az a kérdés, hogy a Károly-teória hívei mit is várnak? Az alkotmányos monarchiában az uralkodó amúgy is jobbára csupán kirakatfunkciókat lát el, a hagyomány megtestesítője, ráadásul valahogy nehéz elképzelni, hogy szépségei ellenére Károly annyira menő helynek találná Romániát, hogy lemondjon miatta a Buckingham-palotáról, és Bukarestbe költözzék. Bár egyes mélynemzeti éber román körök ennek is rájöttek a nyitjára: a világot irányító erők el akarják szakítani Erdélyt Romániától, és Károlynak az Erdélyi Fejedelemség irányítását kellene elvállalnia. Ja, ha csak úgy nem.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.