Orvost hívjál, ha baj van, én segítek minden bajban – hangzik Gryllus Vilmos népszerű gyerekdala.
2013. november 05., 14:592013. november 05., 14:59
Románia 2008-ban – részben a világgazdasági válság, részben a \'89 óta tartó kudarcos gazdaságpolitika hatására – nagy bajba került, és a csőd szélére sodródott országok „háziorvosához”, a Nemzetközi Valutaalaphoz fordult gyógyírért. A kezelést annak rendje és módja szerint meg is kapta: a 20 milliárd eurós hitelmegállapodás fejében Bukarest példa nélküli megszorító intézkedéseket foganatosított az IMF nyomására, béreket faragott és adókat emelt, nekilátott az állami vállalatok privatizációjának, úgyhogy a román kormányok gazdasági-pénzügyi programját jó ideje a nemzetközi pénzintézet washingtoni székházában szövegezik. Az eredmény: nemzetközi biztonsági háló helyett Románia a többi „beteg” országhoz hasonlóan az IMF túszává vált, amelynek beleegyezése nélkül nagyobb horderejű lépést képtelen megtenni – lásd a húsipari áfacsökkentés megtorpedózását –, az idei évre vonatkozó gazdasági előrejelzések pedig csak a tavalyi katasztrofális mutatókhoz képest tűnnek biztatónak. Nem csoda, hiszen a Valutaalap más országok esetében is bebizonyította, nincs csodareceptje a válságkezelésre, számos műhibát vétett, Görögország esetében például rengeteget hibázott,rosszul mérte fel a helyzetet, emiatt félrekezelte a hellénkrízist.
Egyre többen kezdik ezt belátni a román politikusok közül is. Nem véletlen, hogy Crin Antonescu hátránynak, szerencsétlen állapotnak nevezte, hogy Romániát hitelmegállapodás köti az IMF-hez, emiatt ugyanis az országnak nincs lehetõsége igazi gazdaságpolitikát folytatni. „Gazdaságilag akkor leszünk sikeresek, amikor a kölcsönt visszafizetve elmondjuk: köszönjük, Valutaalap, remélhetőleg nem keresünk többet. Olyan ez, mint az orvosnál: miután meggyógyulsz, többé látni sem akarod” – fogalmazott a szenátus elnöke, akinek felismerése koalíciós vitát robbantott ki az IMF szerepéről. Ebből még nem következik, hogy Bukarest – Budapest mintájára – egyhamar megszakítja kapcsolatát az IMF-fel, ám már az is óriási lépés lenne, ha rájönne, hogy jobb nélküle, mint vele.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
szóljon hozzá!