Hiszen maguk a szakemberek, elismert szociológusok kérdőjelezik meg az adatokat, miután olyan személyeket is az állandó lakosok közé számoltak, akik már régóta nem élnek életvitelszerűen az országban, illetve a mintegy 2,5 millió, nemzetiség és vallás megadása nélkül szereplő polgár miatt nem lehet pontosan meghatározni az etnikai arányokat – így a magyar közösség pontos létszámát sem. Mindebből az szűrhető le, hogy a bukaresti illetékesek a szakmai szempontból kifogástalan, valós képet nyújtó felmérés helyett azt tekintették kipipálandó feladatnak, hogy olyan eredmények szülessenek, amelyek nyomán Románia megőrizheti jelenlegi súlyát az Európai Unióban.

Hiszen a lakosságszámtól függ egyrészt az, hogy egy ország hány képviselőt delegálhat az Európai Parlamentbe – ami elsősorban persze a pártokat érintheti, de nem mindegy, hányan lobbiznak egy adott ország érdekeiért az uniós törvényhozásban. Ami viszont sokkal fontosabb ennél: az is a lakosság számától függ, hogy mekkora összeget kap egy ország az EU közös költségvetéséből. Márpedig a szükséges fejlesztések szempontjából nem mindegy, hogy mennyiből gazdálkodhat a mindenkori kormány.

A célt a jelek szerint egyelőre sikerült teljesíteni – az adatok kreatív kezelésével hivatalosan 19 millió fölött tartották az ország lakóinak számát, ami annyit jelent, hogy sem az EP-képviselők száma, sem az országnak járó összeg nem csökken. Mindehhez a közösségünket nemzetbiztonsági kockázatnak tekintő román körök szemében amolyan járulékos „sikerként” adódik hozzá, hogy a magyar közösség lélekszáma is jelentősen megcsappant a hivatalos adatok szerint. Mert lehet ugyan sikerként kommunikálni azt, hogy sikerült egymillió fölött tartani, de azért a fogyás mégis fájó, függetlenül attól, hogy a több milliónyi „nemzetiség nélküli” polgár között elvileg néhány tízezernyi hiányzó magyar is lehet még.

Itt magyar szempontból érdemes kitérni Markó Béla volt RMDSZ-elnök meglehetősen bornírt megjegyzésére is, amely szerint a magyar közösség létszámának csökkenéséért a kettős állampolgárság is felelős. Vagyis – „lefordítva” – már azért is Orbán a hibás, ha fogy az erdélyi magyar. Pedig a román útlevéllel ma – schengeni csatlakozás ide vagy oda – Európán belül és jórészt azon kívül is ugyanolyan szabadon lehet utazni, mint a magyarral.

Amúgy is teljesen mindegy, milyen útlevele van az embernek, ha az országban az illetékes szervek – a kormány és a különböző állami intézmények – olyan körülményeket, olyan életminőséget teremtenek, amelyek nem elvándorlásra ösztönzik az embereket, hanem egyértelmű perspektívát nyújtanak arra nézvést, hogy az ország élhető lesz, és nem kell napi rendszerességgel vért izzadva küzdeni a betevő falatért, illetve a bürokrácia ellen. Márpedig azért, hogy Romániában az elmúlt évtizedekben nem tudtak olyan viszonyok kialakulni, hogy az emberek, főleg pedig a fiatalok itt tervezzék a jövőjüket, nem a budapesti, hanem a bukaresti kormányok a felelősek. Amelyek közül néhánynak emlékeink szerint Markó is tagja volt.

Az viszont egyértelmű tény, hogy az általános népesséfogyási tendenciák mellett bennünket leginkább az aggaszt, hogy milyen sors vár a magyar közösségre, ha a jelenlegi ütemben – és elbaltázott népszámlálási módszerekkel is megsegítve – fogy a létszámunk. Ebben kiemelt szerepet játszik az asszimiláció és az is, hogy sokan külföldön keresik a boldogulást, amihez az általános, minden polgárt sújtó nehézségek mellett az is hozzáadódik, hogy a román hatóságok gyakran tesznek azért, hogy a magyarok ne érezzék jól magukat a saját szülőföldjükön.

Az adatok nyomán a magyar közösség politikuma, illetékes szakemberei és értelmiségijei számára jelentős feladatok körvonalazódnak, hiszen valamilyen megoldást találni kell a negatív demográfiai trendekre és a nagymértékű elvándorlásra is. Igaz, a megfordításuk egyelőre reménytelennek tűnik, de első körben a lassításuk is jelentős eredmény lenne.

Viszont ahhoz, hogy erre egyáltalán esély mutatkozzon, nem jövőre és nem is hónapok múlva, hanem a lehető leghamarabb kell elkezdeniük a közös gondolkodást azoknak, akik befolyással lehetnek a fejleményekre.

Már persze csak akkor, ha megőrzendő értéknek tartjuk az itteni magyar közösséget.