2013. január 15., 20:212013. január 15., 20:21
Egyetlen intézményre számíthatok immár évek óta rendíthetetlenül, mégpedig a Bihar Megyei Közegészségügyi Igazgatóságra: nekik köszönhetően minden januárban tudom, hogy hidegben jól fel kell öltözni.
Amint beköszönt az influenza- és náthaszezon, ez a méltatlanul kevéssé ismert kormányzati intézmény hűségesen elküldi publikálásra részletesen kidolgozott és pontokba szedett atyai jó tanácsait. Tudták például, hogy amikor olyan hideg van kint, hogy az embernek fázik a nyaka, sálat kell kötni? Sőt, ami azt illeti, mindig az évszaknak és a kinti hőmérsékletnek megfelelően kell felöltözni (ezt vastag betűs szedéssel hangsúlyozza is a közlemény).
Nem szabad ugyanakkor se fizikailag, se intellektuálisan túlerőltetni magunkat – bár ez utóbbinak nem tudom, mi köze lehet a náthához és a hideghez, de felhívom a nyájas olvasó figyelmét, mennyire jól jöhet ez kifogásként a főnökkel szemben, amikor –10 fokos kinti hőmérséklet mellett nem átall pluszmunkát ránk bízni. Emellett sokat és jól kell aludni, rendszeresen végezni könnyű testmozgást, kerülni kell a túlzott alkohol- és koffeinfogyasztást, illetve a cukros-szénsavas üdítőket, például a kólát – mondjuk ezeket sem látom kifejezetten téli tanácsoknak, de persze, ami nyáron egészségtelen, az télen is az.
Az sem értéktelen tanács, hogy gyakran mossunk kezet, bár ezt már az óvó néni is elmondta párszor annak idején, de ismétlés a tudás anyja ugyebár. Azt, hogy influenzaszezonban kerüljük a zsúfolt helyeket, például tömegközlekedési eszközöket, unalmas konferenciákat, vagy egyáltalán ne is menjünk emberek közé, a magam részéről szívesen betartanám novembertől márciusig. Az igazgatóság szó szerinti fordításban egyenesen „önelzárást” (autoizolare) javasol, amennyiben köhögünk, fáj a torkunk vagy folyik az orrunk – ej, ha ezt anyámnak mindig az orra alá dörgölhettem volna, mikor kétoldali iskolaundor folytán nem akaródzott reggel felkelnem!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok