A slágerlistákon 1999-ben többek között a Mambo No. 5 tarolt, a mozikban akkor jött ki a Star Wars-saga első új darabja, a Baljós árnyak, na meg a Mátrix.

Az irodákban jókora kockaképernyők előtt ültünk, internet még irodánként csak egy gépre jutott, úgyhogy aki nem ilyen gép előtt ült, annak üres percekben a világháló meglehetősen lassú tempójú böngészése helyett legfeljebb a pasziánsz jutott. Na meg lapzárta után az éjszakába nyúlóan, hálózatban játszott Duke Nukem. A mobiltelefon még státusszimbólum volt, nem mindenki engedhette meg magának, céges mobil a rovatvezetőknek jutott. A telefonokon az egyik legokosabb „applikációnak” még a kígyós játék számított.

A szerkesztőség Kolozsvár „Rózsadombjának” tetején, egy irtózatosan meredek utca végében állt, szép fizikai teljesítménynek számított felgyalogolni, télvíz idején nem egyszer láthattuk, ahogy az autók lefelé piruetteznek a Rosetti utca tükörjegén. Többségünk fiatal volt, sokan akkor kerültünk ki az újságíróképző padjaiból, ez volt az első „bevetésünk” – és rögtön éles. Már csak ezért is két hónapig tartott a felkészülés az első lapszámra – eleinte két nap alatt sikerült elkészíteni egy újságot, ami egy napilap esetében azért nem feltétlenül szerencsés, lássuk be.

De ezek a hónapok kovácsolták olyan véd- és dacszövetséggé a krónikásokat, ami mindig több volt egyszerű kollegiális viszonynál, és ez alapozta meg azt, hogy a Krónika gárdája mindig is több volt egyszerű munkaközösségnél – valahol félúton voltunk/vagyunk a kollégák és a családtagok között.

Végül 1999. október 30-án lapzárta után ott ültünk a majdnem azonos időpontban történő indulás és a személyes kapcsolat miatt is a Krónika „klubhelyiségévé” vált Insomniában, és vártuk az első, már a standokra kerülő lapszámot. Ami – mint ahogy azóta is minden szám – a legmagasabb szakmai igények szerint készült – akármilyen nagyképűen is hangzik, ebben is mi voltunk az elsők az erdélyi sajtórprérin. És a szerkesztőségből kirajzott kollégák ezt a hozzáállást vitték tovább az új munkahelyre is.

Aztán hirtelen eltelt húsz év.

Mostanában Ed Sheeran tarol a slágerlistákon, a mozikba idén várjuk az azóta második (összesen harmadik) Star Wars-trilógia utolsó részét, és persze hasítanak a Marvel-univerzum filmjei. Azóta az okostelefonok jóvoltából mindenkinek ott a kezében a szupergyors internet – a többség itt fogyasztja a híreket.

Már aki egyáltalán fogyaszt igazi híreket kínáló sajtót.

A krónikások pedig gazdagabbak lettek számos tapasztalattal, és szegényebbek legalább annyi illúzióval. Az erdélyi közegben nem úgy működik a sajtó –pláne nem a minőségi tartalmat kínáló országos napi sajtó –, mint más, boldogabb vidékeken. Igaz, a nyomtatott sajtó az interneten ingyen hozzáférhető, gyakran kétes eredetű és minőségű tartalmak miatt mindenütt nehéz helyzetben van. Ehhez nálunk még a terjesztési nehézségek is hozzáadódnak.

Nem biztos, hogy húsz éve ilyen huszadik születésnapot kívántunk magunknak, de persze a lényeg az, hogy húsz év után ma is mindennap megjelenik a Krónika.

Jó ma is kézbe venni a friss lapszámot. És bízni abban, hogy minden körülmény kedvezően alakul, és húsz év múlva az akkori krónikások – az olvasókkal együtt – már a negyvenedik születésnap megünneplésére készülhetnek.