Kiss Judit
2022. december 14., 08:41
2022. december 14., 08:41
Jócskán rányomja bélyegét mindennapjainkra a pénzügyi és energiaválság, ezekben az időkben, ünnepek közeledtével pedig talán még inkább felerősödik a kérdés, hogy miként, mennyit költekezünk.
Sajnos már megszokottnak tekinthető társadalmunkban, hogy az advent és a szeretet ünnepére való készülődés elsősorban nem az elcsendesedésről, a lényegi lelki tartalmakról, az egymásra való odafigyelésről szól, hanem sokkal inkább az anyagiakról. Ilyenformán sokszor elsősorban az számít, hogy a tárgyi ajándékok mennyibe kerülnek, ki mekkora összeget tud vagy akar a bevásárlásokra, karácsonyfára, ünnepi fogásokra, a szilveszteri dínomdánomra szánni.
Valahogy úgy tűnik, mintha az egymásra való odafigyelésünk főként anyagiakban lenne kifejezhető. Bár a felmérések szerint a nagyfokú infláció, a gazdasági nehézségek miatt a hazai lakosság jó része kénytelen visszafogottabban viszonyulni az ünnepi beszerzésekhez, azért úgy tűnik, az óévbúcsúztató nagy bulikról nem mondunk le. Hiába drágultak nagymértékben a szállások, az előrejelzések szerint sokkal többen töltik majd drága üdülőhelyeken a szilvesztert, mint tavaly.
Sokan próbálják advent idején hangoztatni, hogy a bennünket körülvevő általános zaj és harsogás közepette hiánycikké vált a csend. Ahogyan azt is, hogy az igazi ünneplés örömének nem föltétlenül a drága ajándék, a rohanó előkészület a feltétele és záloga, hogy lehet szerényebben – nem annyira az anyagiakra, hanem inkább az elcsendesedésre, a meghitt családi együttlétre összpontosítva – készülni a szeretet ünnepére. A józanság azt súgja, hogy nem föltétlenül az kellene számítson, hogy hosszú, gazdag menüsor kerüljön az asztalra, hiszen érdemes tudatosítanunk magunkban: karácsonykor vagy szilveszterkor sem eszünk sokkal többet, mint máskor.
Talán már közhelynek számít, hogy mekkora ellentmondás feszül karácsony és év vége közeledtével az emberekben az anyagiak kényszere és a lelkiekben történő ünneplés között. És bár szívünk mélyén sokszor elegünk van belőle, valahogy mégis úgy alakul, hogy a karácsony „elengedhetetlen” velejárója lesz a csillogás, a tumultus, a költekezés és túlköltekezés okozta öröm meg szorongás, a takarítással, ajándékvadászattal járó stressz, az elvárásoknak való megfelelés – vagyis mindaz, ami tulajdonképpen külsőség. Mindeközben pedig szép csendben elsikkad a lényeg. Szép csendben sikkad el – pontosan úgy, ahogyan tulajdonképpen jó lenne ünnepelni.
Gazda Árpád
Az alkotmánybíróság úgy járt el, mint a futballpályán az utolsó védő, aki buktatja az ellenfél kapura törő csatárát. Tudja, hogy nem szabályos, amit csinál, de úgy ítéli meg, hogy csak így hárítható el az azonnali veszély.
Balogh Levente
Ez közel volt: az alkotmánybíróság az utolsó pillanatban meghozott példátlan döntéssel elejét vette annak, hogy a romániai polgároknak vasárnap két rossz közül a kisebbikre kelljen szavazniuk az államfőválasztás második fordulójában.
Balogh Levente
Miután a valóság Călin Georgescu személyén keresztül jókorát rottyantott a romániai közélet ventilátorába, az ember igyekszik nagyon óvatosan jóslatokba bocsátkozni azzal kapcsolatosan, mi várható a vasárnapi parlamenti választáson.
Páva Adorján
JEGYZET – Gyermekkorom nyári vakációiban több hetet nagyszüleim tanyáján töltöttem, a román–magyar határ közvetlen közelében. Gyerekkorom egyik „legmerészebb” tetteként átpisiltem Magyarországra.
Gazda Árpád
Romániában mintha egyre inkább messiásválasztásra hívnák urnákhoz az embereket. Az eredményt pedig az algoritmus adja.
Balogh Levente
A precízen, az elnökválasztás előtti utolsó napokra időzített, egy ügyfeleit átverő ingatlancég által bérelt géppel való utazással megszorongatni próbált Marcel Ciolacu számára valóban nem jött jól a leleplezés.
szóljon hozzá!