2011. július 12., 09:232011. július 12., 09:23
Ennek szellemében kalauzoltam el az Európában addig soha nem járt Charlest a Gyilkos-tóhoz, aki ahelyett, hogy lelkesedett volna a gyönyörű látványtól, kifejtette: „egyáltalán nincsenek kihasználva a tó adottságai, a kiálló csutakokat rég ki kellett volna onnan szedni, és vízirobogókkal felszerelni a tavat, hogy száguldozhassanak a turisták kedvükre”. Innentől már hiába magyaráztam neki bármit Eszterről, a szép leányzóról és elrablójáról, meg az átokról, melynek hatására „a hegyek elindultak a völgybe”, elzárva a patak vizét, mert vendégemet ez egyáltalán nem érdekelte. Sokkal vonzóbbnak találta a lovas szekeret és a „lócitromot” fényképezni az akkoriban még elég jó állapotban lévő út közepén, mint az én legendáimat hallgatni. A Gyilkos-tó külföldi szemszögből témakör azonban megint „képbe került”, ugyanis kedves ismerősöm a minap az egyik közösségi portálon hívta fel a figyelmet egy igen érdekes és sajátos véleményre a tóval és környékével kapcsolatosan.
Ezt írták ugyanis a Gyilkos-tóról: „Azzal tulajdonképpen nincs bajom, ha időnként újabb fenyőtörzseket szúrnak le a mederbe, hogy fenntartsák a képet, amiről a tó híressé vált, de a part körül rendszertelenül elszórt, összevissza stílusú és állapotú épületek igénytelenséget sugároznak.” Ami a szomorú, hogy a vélemény meg is jelent egy magyarországi autós portálon, részletezve az utak állapotát és patakmederben található szemetet. A fenyőtörzsek mederbe szúrásán jót derültem, ez ugyanis itteni okosok fejében is megfordult már, de a környezetre vonatkozó észrevételei a kollégának, finoman fogalmazva, egy kicsit rosszulestek. Annál is inkább hülyén érzem magam, mert lapunk hasábjain többször is beszámoltam nyertes pályázatokról, induló beruházásokról, tervekről stb., mégis kívülről szemlélve úgy tűnik, mintha a Gyilkos-tónál megállt volna az idő.
Most ismét vendégeket várok, és máris elmúlik a hencegő kedvem, amint arra gondolok, magyarázkodnom kell a tó környéki állapotok miatt. Még szerencse, hogy magyarországiak, akiket várok, lehet őket „szédíteni” Eszterrel s a legendával.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!