2009. május 14., 12:052009. május 14., 12:05
Az erdélyi magyar önérzet számára kissé sértő „román származású tréner” formulától eltekintve a cikk minden szempontból helytálló megállapításokat tartalmaz honfitársunkkal kapcsolatban, nem rejtve véka alá azt sem, hogy Bölöni Lászlóval együtt mindössze ők ketten képviselik edzőként Romániát a rangos nyugati futballbajnokságokban. László Csabára méltán lehetett büszke már hónapokkal, sőt évekkel ezelőtt is a román futballszakma és a sportsajtó, hiszen már 2004-ben Magyarország legjobb edzőjévé választották, miután az UEFA-kupa csoportköréig vezette a Ferencvárost, később pedig jelentős teljesítményt ért el Uganda válogatottjával, amely irányítása alatt 42 helyet ugrott előre a FIFA ranglistáján.
Az igazi, történelminek mondható sikert jelenlegi klubjával, a skóciai Hearts-szal vívta ki a székely tréner, akit új hazájában máris hősként ünnepelnek, és akinek tiszteletére csapata szurkolói éneket költöttek. „Székelyudvarhelyen, Ugandában és Skóciában egyaránt otthon érzem magam, külföldön ugyanis a kutyát sem érdekli, honnan érkeztél, csak az a lényeg, hogyan végzed a munkádat” – hangzik László Csaba hitvallása, ami kísértetiesen hasonlít Tamási „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” örökérvényű gondolatára.
Ami persze bennünk, itthon maradottakban elsősorban azt a tudatot erősíti meg, hogy lám, tehetséggel és odaadással erdélyi magyarként is el lehet érni nemzetközi sikereket. Ezzel együtt ugyanakkor érthető az afölötti keserűség is, hogy miért kell külföldön kamatoztatniuk tudásukat a László Csabához és Bölöni Lászlóhoz hasonló kaliberű szakembereknek, miközben a román és a magyar labdarúgás egyaránt ott tart, ahol a part szakad, ezáltal útmutatásaikra égető szükség lenne. A sajnálkozás helyett azonban mégis az a fontosabb, hogy tovább szurkoljunk földijeinknek, és bízzunk benne, hogy Magyarország és Skócia után egyszer talán Romániában is a legjobb edzővé választják László Csabát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok