2010. február 15., 09:272010. február 15., 09:27
Anno a mi oldalunkon is voltak úgynevezett kiserdők, ám ezek nagy része a kommunista éra alatt füstté vált, a megmaradt gallyakat pedig az utóbbi két-három évben a falusiak fűtéspótléknak használták, mivel kevésnek bizonyult számukra az állami támogatás. Történt pedig nemrég, hogy az a pár nedves ág is elsírta utolsó dalát a paszulyleves alatt, amelyet még elő lehetett kaparni a hó alól. Akkor látta meg a kifinomult menedzseri képességekkel megáldott kisebbségi atyafi a határon átnyúló infrastruktúra hatalmas előnyeit.
Fű alatt így hát meg-megpakolja szekerét a szomszédos állam kincstárából, de még egyszer sem ért vele haza, mert útközben mindig akad vevő elég, aki azt a kis pálinkára valót hajlandó azonnal kipengetni érte. A fa melegít, de a szesz sokkal jobban felhevíti a testet-lelket a mai nagy hidegben, a kiscsalád meg otthon tegyen flakont a tűzre. Egyébként ez bevett szokás arrafelé. Itt ugyanis jól látható fejleményei vannak az uniós szabályozásnak. Az említett település három pontján szelektív hulladékgyűjtő konténereket helyeztek el, amelyeket a helybéliek szorgalmasan megtöltenek pillepalackokkal.
A téli időjárás beálltával azonban Kőmíves Kelemen-effektus uralkodik körülöttük. Amit ma beletesznek, holnapra eltűnik, és hiába jön ki a szemetesautó, üresen kell visszatérnie. Esténként zsákos emberek ingáznak a szemetesek és a falu szélén lakó kisebbség házai között, és fűtésre használják a palackokat, amelyeket azért kellene összegyűjteni, mert a környezetbe jutva fokozottan mérgezőek. A jól menő üzletnek egyelőre semmi sem szabhat gátat, hiszen a környéken járőröző határvadászok a gazdasági válság miatt jóval kevesebb üzemanyagot kapnak, és csak a faluvégi kocsmáig hajlandóak kivonulni, tovább már nem terjed a hatáskörük.
A lenyugvó napnak alkonyulatánál, a puszta felől érkező megrakott szekereket az önkormányzat sem piszkálja. Jobb nem firtatni a dolgot, mert a végén még határozatot kell hozni, és a mai kényszerszabadságos időszakban semmi értelme ugrálni, a semmittevésért is ugyanannyi fizetés jár, mint a munkával eltöltött időért. Az atyafiak pedig 2010-ben Schengenen túli fával szennyezik a román légteret, ám ez sokkal veszélytelenebb, mintha orosz gázt lopnának.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.