2010. február 15., 09:272010. február 15., 09:27
Anno a mi oldalunkon is voltak úgynevezett kiserdők, ám ezek nagy része a kommunista éra alatt füstté vált, a megmaradt gallyakat pedig az utóbbi két-három évben a falusiak fűtéspótléknak használták, mivel kevésnek bizonyult számukra az állami támogatás. Történt pedig nemrég, hogy az a pár nedves ág is elsírta utolsó dalát a paszulyleves alatt, amelyet még elő lehetett kaparni a hó alól. Akkor látta meg a kifinomult menedzseri képességekkel megáldott kisebbségi atyafi a határon átnyúló infrastruktúra hatalmas előnyeit.
Fű alatt így hát meg-megpakolja szekerét a szomszédos állam kincstárából, de még egyszer sem ért vele haza, mert útközben mindig akad vevő elég, aki azt a kis pálinkára valót hajlandó azonnal kipengetni érte. A fa melegít, de a szesz sokkal jobban felhevíti a testet-lelket a mai nagy hidegben, a kiscsalád meg otthon tegyen flakont a tűzre. Egyébként ez bevett szokás arrafelé. Itt ugyanis jól látható fejleményei vannak az uniós szabályozásnak. Az említett település három pontján szelektív hulladékgyűjtő konténereket helyeztek el, amelyeket a helybéliek szorgalmasan megtöltenek pillepalackokkal.
A téli időjárás beálltával azonban Kőmíves Kelemen-effektus uralkodik körülöttük. Amit ma beletesznek, holnapra eltűnik, és hiába jön ki a szemetesautó, üresen kell visszatérnie. Esténként zsákos emberek ingáznak a szemetesek és a falu szélén lakó kisebbség házai között, és fűtésre használják a palackokat, amelyeket azért kellene összegyűjteni, mert a környezetbe jutva fokozottan mérgezőek. A jól menő üzletnek egyelőre semmi sem szabhat gátat, hiszen a környéken járőröző határvadászok a gazdasági válság miatt jóval kevesebb üzemanyagot kapnak, és csak a faluvégi kocsmáig hajlandóak kivonulni, tovább már nem terjed a hatáskörük.
A lenyugvó napnak alkonyulatánál, a puszta felől érkező megrakott szekereket az önkormányzat sem piszkálja. Jobb nem firtatni a dolgot, mert a végén még határozatot kell hozni, és a mai kényszerszabadságos időszakban semmi értelme ugrálni, a semmittevésért is ugyanannyi fizetés jár, mint a munkával eltöltött időért. Az atyafiak pedig 2010-ben Schengenen túli fával szennyezik a román légteret, ám ez sokkal veszélytelenebb, mintha orosz gázt lopnának.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok