2009. szeptember 23., 11:472009. szeptember 23., 11:47
A legnagyobb gondot azonban mégsem a politikai adok-kapok jelenti. Az egyik alapvető probléma a történelem oktatása, az a dogmatikus, a valósággal köszönő viszonyban sem lévő fantomtörténelem, amelyet már az iskolában belenevelnek a román gyerekekbe, és amely szerint a románok több mint kétezer éves, dicsőséges múlttal rendelkeznek a mai Románia területén, miközben a magyarok elnyomó, barbár idegenek.
Ennek folyománya az, hogy sokan hajlamosak elhinni: a románok – függetlenül attól, hogy Mihály vajdáról vagy Guşă tábornokról van szó – csak hősök lehetnek, főleg az a történelmi személyiség, akit valamilyen ok miatt a magyarok bírálnak. Az már mellékes, hogy valójában mit követett el. Ezért nem szabad kizárólag etnikai színezetű ügyet fabrikálni a történetből, hanem minél szélesebb körben, a Ceauşescu-korban sulykolt fasiszta eszmékkel szemben álló román politikusok, újságírók és értelmiségiek bevonásával kell pellengérre állítani a Guşă emlékét ápoló szervezetet.
A másik csapásirány a forradalom eseményeinek feltárására irányuló törekvések felkarolása, az ellenérdekelt felek által gyártott mítoszok lerombolása, illetve a történelemoktatás módosítása kell hogy legyen. De ez a nehezebb út. Hiszen az RMDSZ-nek még azt sem sikerült elérnie, hogy a magyar diákok magyarul tanulhassák a történelmet és a földrajzot.
Az út ebben az irányban is a befolyásos, a tényeket tisztelő, az áltörténelem oktatásának káros mivoltát belátó román értelmiségiek megnyerésén keresztül vezet. Mert minden év, amíg a jelenlegi, hamis alapokon nyugvó nemzettudatot gerjesztő mítoszokat oktatják történelem címen, újabb követ jelent egy-egy, Guşához hasonló tömeggyilkos pribék szobrának talapzatában.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok