Halstratégia

Dicséretesen udvarias magatartás, na nem a kérdezővel, hanem az illető család és kapcsolt részeik anyanyelvével szemben. Mert hogyha hallgatnak, akkor legalább nem halmoznak hibát hibára. Ha nem csalódom, akkor a Brüsszelben is szónokló, kisebbik elnökleány kezdte a kerékbetörést, és olyan mesterfokra emelte, hogy lassan-lassan az akadémiai nyelvtan előírásait is felül fogják írni az ő bakijai.

És a jó öreg szolgalelkűség bizonyítéka, hogy mostanság már nemcsak a bot- és vokscsinálta politikusok tartják kutyakötelességüknek a helytelen beszédet, hanem azok is, akiknek a szó a kenyerük. Például a hírolvasók, riporterek, kommentátorok. A fővárosiak nyelvhasználata híres arról, hogy az egyes és többes számot képtelenek egyeztetni – annak idején jó sok viccet hallottam ebben a témában –, na de hogy ország-világ előtt hirdessék a többszörös újjászületést (vagy lélekvándorlást? – nem is tudom), azt hithű óhitűektől mégsem vártam volna. Nem akarok nyelvtani különórát adni senkinek, de a birtokos lehet ugyan többes számban, ha a birtokoltból egyetlen egy lehet csupán, akkor az egyes számban marad.

Románul, magyarul egyaránt. Márpedig élete minden halandónak egyetlen egy van. S ha egy baleset több áldozatát kell megmenteni, akkor az áldozatok életét mentik és nem az áldozatok életeiket. Mondhatná valaki, hogy az ő bajuk, beszéljenek, ahogy akarnak. Persze, igaz, beszéljenek, de ha mi vétünk véletlenül, akkor kezdődik a huhogás: nem vagyunk hajlandóak az állam nyelvét megtanulni!

Pedig ilyen-amolyan nemzetiségű kenyeret eszünk! Nem értem, miért olyan nehéz megérteni, hogy akárcsak szülőanyja, úgy anyanyelve is csak egyetlen egy lehet egy embernek. Minden egyéb más – végső soron – idegen nyelv. Többször próbálkoztam már ezt elmagyarázni, de nem igazán jártam sikerrel. Most taktikát fogok változtatni, és az anyanyelvtörésről fogok szónokolni. Vagy válasszam én is a halstratégiát, abba legalább nem csúszik nyelvtani hiba? Meggondolom még, mindenesetre máris gyakorolgatni kezdtem a harcsatátogást.