2012. november 12., 09:092012. november 12., 09:09
Dicséretesen udvarias magatartás, na nem a kérdezővel, hanem az illető család és kapcsolt részeik anyanyelvével szemben. Mert hogyha hallgatnak, akkor legalább nem halmoznak hibát hibára. Ha nem csalódom, akkor a Brüsszelben is szónokló, kisebbik elnökleány kezdte a kerékbetörést, és olyan mesterfokra emelte, hogy lassan-lassan az akadémiai nyelvtan előírásait is felül fogják írni az ő bakijai.
És a jó öreg szolgalelkűség bizonyítéka, hogy mostanság már nemcsak a bot- és vokscsinálta politikusok tartják kutyakötelességüknek a helytelen beszédet, hanem azok is, akiknek a szó a kenyerük. Például a hírolvasók, riporterek, kommentátorok. A fővárosiak nyelvhasználata híres arról, hogy az egyes és többes számot képtelenek egyeztetni – annak idején jó sok viccet hallottam ebben a témában –, na de hogy ország-világ előtt hirdessék a többszörös újjászületést (vagy lélekvándorlást? – nem is tudom), azt hithű óhitűektől mégsem vártam volna. Nem akarok nyelvtani különórát adni senkinek, de a birtokos lehet ugyan többes számban, ha a birtokoltból egyetlen egy lehet csupán, akkor az egyes számban marad.
Románul, magyarul egyaránt. Márpedig élete minden halandónak egyetlen egy van. S ha egy baleset több áldozatát kell megmenteni, akkor az áldozatok életét mentik és nem az áldozatok életeiket. Mondhatná valaki, hogy az ő bajuk, beszéljenek, ahogy akarnak. Persze, igaz, beszéljenek, de ha mi vétünk véletlenül, akkor kezdődik a huhogás: nem vagyunk hajlandóak az állam nyelvét megtanulni!
Pedig ilyen-amolyan nemzetiségű kenyeret eszünk! Nem értem, miért olyan nehéz megérteni, hogy akárcsak szülőanyja, úgy anyanyelve is csak egyetlen egy lehet egy embernek. Minden egyéb más – végső soron – idegen nyelv. Többször próbálkoztam már ezt elmagyarázni, de nem igazán jártam sikerrel. Most taktikát fogok változtatni, és az anyanyelvtörésről fogok szónokolni. Vagy válasszam én is a halstratégiát, abba legalább nem csúszik nyelvtani hiba? Meggondolom még, mindenesetre máris gyakorolgatni kezdtem a harcsatátogást.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.