2013. április 04., 09:392013. április 04., 09:39
Ezúttal a szavahihető közszolgálati adó, a BBC dobta be a fülest, hogy a ködös Albionban felszolgált, brit nemzeti eledelnek számító fish and chips (sült hal burgonyával) elkészítéséhez használt hal esetenként nem az igazi. Pontosabban halnak ugyan hal, csak éppen nem az a fajta. (Különböző vizsgálatok szerint az ír, más európai országok és az Egyesült Államok éttermeiben, áruházláncaiban minden harmadik-negyedik halkészítmény átverés.)
Most jöjjön egy találós kérdés: Európa melyik helységébe érkezik a legtöbb hal? Nehogy valami kikötőre gondoljanak. A megdöbbentő válasz: a frankfurti repülőtér! A csalás tudniillik a halak esetében is hasonlít a lóhústrükkhöz: az olcsóbban előállíthatót adják el drágább gyanánt. Például az Ázsiából származó, tenyésztett és fagyasztva szállított, az óriásharcsafélék családjához tartozó pangáziuszt forgalmazzák, mondjuk, atlanti-óceáni tőkehalként. Megfelelő zsebekben így nyilván szép, sok számjegyű profit jön létre – a csalók szempontjából az átcímkézés teljesen érthető.
A halfogyasztókat szépen átverik. Hogy tetézzük a bajt: a hamburgi székhelyű Eurofins nemzetközi cég élelmiszer-vizsgáló szakemberei megállapították, olyan halak is érkeznek az Unióba, amelyek korábban fel sem merültek emberi táplálékként. Jó, hogy észrevették. Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet, a FAO adatai azt mutatják, a halfogyasztás növekvőben van világszerte. Mi lesz velünk, a halevők egyre népesebb társaságával? Bizony jól teszik a hatóságok, ha szigorúan vetik ki a hálójukat azokra, akik zsákbamacskát (macskát?) akarnak adni nekünk a ficánkoló vízi élőlények helyett, amelyek szervezetünket a proteinek vagy a foszfor mellett a sejtjeink működésében szerepet játszó, úgynevezett omega-3 zsírsavakkal látják el.
A kajabiznisz nyerészkedőinek elegendő büntetés lenne, ha ők is csak átcímkézett terméket fogyaszthatnának. Mivel ma úgyis a patkányok világnapja van, a kőolajban (!) pirított patkánysültet ajánlanám genetikailag módosított kukoricakörítéssel. Nem kell aggódni, kedvező árú „disznósültet” esznek.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.