2010. október 18., 09:532010. október 18., 09:53
Nálunk sem olyan rossz a törvényszolgáknak, akit lehet, azt megkopasztanak rendesen. Itthon azonban komoly előnyük van, mivel az ügyfeleik nem minden esetben értik a törvénykezés nyelvét, így könnyen félrevezethetők. A falusi néninek zsebkendője sarkából minden egyes találkozáskor ki kell csavargatni a havi nyugdíját, mivel megbízik az őt képviselő, magasan iskolázott talárosban. Ennél azonban sokkal szomorúbb, hogy gyerekek perelik szüleiket, testvérek ugranak egymásnak, és nem hajlandók tárgyalni csak komoly pénzekért fizetett ügyvédeken keresztül. Sok esetben az örökség képezi a vita tárgyát, és észre sem veszik, hogy az akár évekig húzódó perlekedések végén nemcsak az örökség, hanem a saját vagyonuk is átkúszik az ügyvédek zsebébe. Ám nemcsak az anyagi javakat kell sajnálni, hanem sokkal fontosabb értékek is elvesznek, amelyeket a nagyszüleink gondos féltéssel bíztak ránk, hogy adjuk tovább az utódainknak. Sokkal nagyobb becsben tartották ők ezeket, mint a házat és a telket, amiért a vita folyik. A családi béke, a kölcsönös tisztelet, az alázat és a megbecsülés, illetve az adott szó ereje ma már olyan kiüresedett szlogenekként hangzanak, amelyek mögött nagyítóval sem találni az eredeti tartalmat, és amelyek emlegetése maradiságot jelent a fiatalok nagy részének. Ezért viszont senki sem pereskedik, ezt nem vésik az ügyvédek kőtáblákba. Nem tudni, meddig lesznek még olyanok, akik értik ezeknek a szavaknak az igazi jelentését, és képesek mécseslángként vigyázni rájuk. Meglehet, idővel már a szótárba sem kerülnek be, mert azok a szavak, amelyeket nem használnak, kikopnak a köztudatból. Egyik tanárom szerint a nyelv szavai mindig a valóságot tükrözik. Amennyiben ez igaz, és miért kételkednénk benne, a való életből eltűnhetnek az említett fogalmak, mert a mögöttük rejlő tartalom is megszűnik létezni. Én nem akarom ezt látni, de nem nagy jövőt jósolok az igazi értékeknek. Vajon lesznek-e olyan ügyvédek, akik megvédik ezeket az értékeket, és lesznek-e olyan törvények, amelyek alapján felelősségre lehet vonni ezek rombolásáért az emberiséget?
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.