Ma az európai közbeszédben eltévelyedésnek számít rávenni Ukrajnát és Oroszországot a béketárgyalásokra, hogy megszülessen a fegyvernyugváshoz szükséges kompromisszum. A Joe Biden vezette Egyesült Államoknak és az Európai Unió tagállamai többségének egyetlen célja van: Oroszország legyőzése, Ukrajna területeinek felszabadítása és az orosz jóvátétellel történő ukrajnai újjáépítés. A NATO-terv lényege, hogy folyamatos nyugat-európai és amerikai fegyverszállításokkal az ukrán hadsereg bármekkora emberáldozat árán tartson ki és győzzön. Oroszország-szakértők szerint azonban még ha sikeres is lenne a terv, a háború évekig eltarthat, amit az európai gazdaság nem bír ki.

Olcsó vigasz, hogy közben az Ukrajnát lerohanó Oroszország gazdasága is beleroppan, ami rajtunk, európaiakon azonban nem segít. A jövő kilátásai tehát túl sötétek ahhoz, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok csúcsvezetőit csupán egyetlen lehetséges forgatókönyv foglalkoztassa: Ukrajna győzelme.

Az orosz–ukrán konfliktus kapcsán a békekötésben érdekelt országok politikusai a november 8-án esedékes, egyesült államokbeli félidős választások eredményeit várják, amelyek várhatóan véget vetnek az amerikai törvényhozás demokrata többségének, így Joe Bidennek nehéz lesz továbbra is dollármilliárdokat küldeni a gazdasági lélegeztetőgépen tartott Ukrajnának. A Republikánus Párt színeiben kampányoló Donald Trump volt amerikai elnök nem rejtette véka alá, hogy az ukrajnai konfliktus megítélését új szemszögből kell kezelni, sőt, olyan republikánus törvényhozó is megszólalt, aki egyértelművé tette, hogy amennyiben többséget szereznek a félidős választásokon, az ukrán pénzcsapot elzárják. Kampánybeszédek alapján nyilván nem lehet levonni messzemenő következtetéseket – főleg azért nem, mert Joe Biden amerikai elnök mandátuma 2024-ig tart –, azonban a törvényhozási támogatás csökkenése visszafogottabbá teheti a háborús kiadásokat.

Játsszunk el a gondolattal, hogy az orosz–ukrán háború kimenetelében csupán egy republikánus elnökváltás hozhat két év múlva gyökeres változást az Egyesült Államokban. A szomszédunkban zajló pusztító háború több éves folytatása nem csupán azért veszélyes Európa számára, mert padlóra küldi a gazdaságát, hanem egy szikra is elég ahhoz, hogy az ukrajnai háborús színtér regionális háborúvá váljon, ami egy világháború előszobája lehet. NATO-berkekben valószínűleg erről is vannak már forgatókönyvek, de mindez az európai emberek milliót egyáltalán nem boldogítja. Az ukrajnai rombolásokról látott felvételek ,,ízelítőt” nyújthatnak arról, hogy bármelyik európai ország hasonló sorsra juthat, amennyiben hadszíntérré válik.

Az időről időre megnyugtatásként elhangzó vélemények, miszerint bennünket a világ legerősebb katonai tömbje, a NATO megvéd, politikusi szlogenként szépen hangzik ugyan, de épeszű ember nem kér belőle, hogy a saját bőrén tapasztalja meg, milyen érzés a feje fölött röpködő harci repülőgép vagy rakéta pusztítása. Miközben éppen Ukrajna példája bizonyítja, hogy a Nyugat által rendelkezésre bocsájtott korszerű légvédelmi rendszerek sem tudják megvédeni az ország energetikai infrastruktúráját az orosz támadások elől.

Sokat elmond az Avangarde közvélemény-kutató intézet pár hónapja készített felmérése arról, hogy egy háború esetén a romániai lakosság milyen mértékben hajlandó harcolni. A felmérés szerint a férfiaknak mindössze 26 százaléka védené fegyverrel a hazáját, a többség elmenekülne az országból. Most tekintsünk el attól, hogy egy általános mozgósítás elöli menekülés szinte kivitelezhetetlen, hiszen bármelyik NATO-tagországban utolérik a szökevényeket, a fegyveres konfliktus széles körű elutasítása azonban el kellene gondolkoztassa a háborúpárti politikusokat. Romániában és az Európai Unióban mindenhol.