Félezernél is több esztendeje, az 1450-es évek második felében tartózkodott huzamosabban nagybátyjánál, Vitéz Jánosnál, Várad püspökénél az akkori idők legjelentősebb honi alkotója, Janus Pannonius.
2013. június 13., 11:192013. június 13., 11:19
2013. június 17., 17:502013. június 17., 17:50
Hogy a két nagy tudású férfiú mivel és hogyan is múlatta napjait, arra csak következtetni tudunk a város elhagyásakor írott, Búcsú Váradtól című versből. A hét szakaszból érezhetően a legszemélyesebb az egyetemes érdeklődésű írástudó számára az ötödik, a híres püspöki könyvtártól búcsúzó strófa, melyben igazi reneszánsz öntudattal jelenti ki, hogy „Itt szállt meg Phoebus is, honát elhagyva / S innét a szűzi múzsák sem sietnek / Kasztíliának erdeibe vissza.\"
Amikor Berczeli Anzelm Károly és később Áprily Lajos fordították a latin szöveget, nem hiszem, gondoltak volna arra: lesz idő, amikor nem illik tudni, ki is volt Phoebus és a múzsák. Holott ma már szinte illetlenség ismerni, hogy említett személy Apollóval, a férfiszépség, a művészetek istenével s mint ilyen a különböző művészeti ágakat „segítő\" múzsák főnökével azonos, később pedig egyenesen a Napot is az ő fennhatósága alá utalták. Tehát túlzásnak tűnhet Janus kijelentése, bár nem az, mert, félretéve a mindenkori váradi lokálpatriotizmust, éppen a Vitéz János patronálta csillagvizsgálóban folyó munkának köszönhetően, akkoriban valóban Várad volt a világ közepe: itt volt a 0. délkör. Most Greenwichben van, s ha Apolló Váradon járna, biztosan nem időzne itt sokáig. Mert régen bealkonyult a reneszánsznak, a kultúrára sosincs pénz, a gyönyörű szecessziós termekben játékautomaták nyelik az aprót, vagy lepényt sütnek, mütyüröket árulnak, ha egyáltalán szemet vet rájuk valaki, és nem pusztulnak ebek harmincadján, miközben a színháznak nincs egy rendes stúdióterme, a kiállítótermeket pedig olyan jól eldugták, mintha szégyellnivaló volna.
Még szerencse, hogy vannak tenni nemcsak vágyó, de tudó emberek is. Mint Tódor Albert, a filharmónia igazgatója. Aki már néhány hónapja gondolt arra, miért ne szolgálhatna a hangversenyek közönségének látványélvezettel is: a tágas előcsarnokban van elég hely képző- és fotóművészek alkotásainak kiállítására, de zenei témájú könyvek, híres előadók felvételeinek az árusítására is. Vajon csupán „egyszerű\" ötletgazdagság volna, vagy arra gondoltak: ha Apolló a múzsáival erre járna, ne kelljen menekülniük onnan, ahol félezred évnél is régebben már kényelmes otthonra találtak egyszer?!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
szóljon hozzá!