2008. december 02., 09:212008. december 02., 09:21
A nagyfokú abszenteizmus ráadásul annál súlyosabb, hogy sokan úgy vélték: a jelölt személyét, és nem a pártot előtérbe helyező uninominális rendszer olyanokat is az urnákhoz csalogat, akiknek elegük lett az arctalan pártlisták kínálatából. Hogy nem így történt, az vészjelzés a hazai politikai osztály számára, amely képtelen megszólítani a szavazásra jogosult polgárok több mint felét. E tekintetben az erdélyi magyarság hozzáállása semmivel sem bizalomgerjesztőbb, pláne, hogy a rendszerváltás óta a közösség körében mindig nagyobb volt a szavazókedv, mint a többség esetében. Az RMDSZ-nek alaposan ki kell elemeznie például a Kovászna megyei lakosság választói érdektelenségét. Még mielőtt kijelentenék, hogy a közösségnek töretlen a bizalma az RMDSZ iránt, a szövetség vezetőinek azon is el kell gondolkodniuk: meddig lesz elég a parlamenti küszöb átlépéséhez, hogy négyévente néhány százezerrel kevesebb magyar szavaz a tulipánra.
A választások másik lényeges következtetése: a politikai versenyben nem elég első helyen végezni ahhoz, hogy győztesnek kiáltsa ki magát a megméretkező. 2004-hez hasonlóan hiába nyertek ezúttal is a szociáldemokraták, ha továbbra is kénytelenek ellenzékben maradni, feltéve persze, ha a demokrata-liberálisok és a liberálisok egyformán komolyan gondolják a jobboldali erők összefogását. És itt persze rögtön a legérdekesebb, hogy a négy évvel ezelőtt 31 százalékkal hatalomra jutott DA Szövetséget alkotó két pártnak most úgy sikerült összehoznia a parlamenti többséget, hogy a narancsos koalíció felbomlása óta kígyót-békát kiáltottak egymásra. A következő napok során elválik, a baloldal hatalomra kerülésének elkerülése érdekében hajlandóak-e félretenni nézetkülönbségeiket. Az érdekes kompromisszumok mindenképp a részletekben rejlenek majd.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.