2008. december 02., 09:212008. december 02., 09:21
A nagyfokú abszenteizmus ráadásul annál súlyosabb, hogy sokan úgy vélték: a jelölt személyét, és nem a pártot előtérbe helyező uninominális rendszer olyanokat is az urnákhoz csalogat, akiknek elegük lett az arctalan pártlisták kínálatából. Hogy nem így történt, az vészjelzés a hazai politikai osztály számára, amely képtelen megszólítani a szavazásra jogosult polgárok több mint felét. E tekintetben az erdélyi magyarság hozzáállása semmivel sem bizalomgerjesztőbb, pláne, hogy a rendszerváltás óta a közösség körében mindig nagyobb volt a szavazókedv, mint a többség esetében. Az RMDSZ-nek alaposan ki kell elemeznie például a Kovászna megyei lakosság választói érdektelenségét. Még mielőtt kijelentenék, hogy a közösségnek töretlen a bizalma az RMDSZ iránt, a szövetség vezetőinek azon is el kell gondolkodniuk: meddig lesz elég a parlamenti küszöb átlépéséhez, hogy négyévente néhány százezerrel kevesebb magyar szavaz a tulipánra.
A választások másik lényeges következtetése: a politikai versenyben nem elég első helyen végezni ahhoz, hogy győztesnek kiáltsa ki magát a megméretkező. 2004-hez hasonlóan hiába nyertek ezúttal is a szociáldemokraták, ha továbbra is kénytelenek ellenzékben maradni, feltéve persze, ha a demokrata-liberálisok és a liberálisok egyformán komolyan gondolják a jobboldali erők összefogását. És itt persze rögtön a legérdekesebb, hogy a négy évvel ezelőtt 31 százalékkal hatalomra jutott DA Szövetséget alkotó két pártnak most úgy sikerült összehoznia a parlamenti többséget, hogy a narancsos koalíció felbomlása óta kígyót-békát kiáltottak egymásra. A következő napok során elválik, a baloldal hatalomra kerülésének elkerülése érdekében hajlandóak-e félretenni nézetkülönbségeiket. Az érdekes kompromisszumok mindenképp a részletekben rejlenek majd.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok