2009. szeptember 15., 11:082009. szeptember 15., 11:08
A volt jegybankár ugyanis egy interjújában arról beszélt: a jövőben is várhatóak a most első születésnapját ünneplőhöz hasonló válságok a világgazdaságban, mert ez az emberi természetből adódik. Szerinte minden pénzügyi válság különböző természetű, de van egy alapvető közös okuk: az emberek a hosszú prosperitás időszakában megingathatatlanul képesek hinni abban, hogy a jólét folytatódik. Emlékeztetett, hogy a mostani válság az amerikai nem elsőrendű – subprime – jelzálogadósi körből indult ki, de bármely más oka is lehetett volna, „ha nem ez, akkor valami más előbb-utóbb bizonyosan előkerül”.
Azért ez ritka komoly szakmai elemzés, megnyugtató, hogy a globális pénzügyek irányítási rendszerének egyik legfontosabb pozícióját épp az idézett úriember töltötte be. Hiszen így most már világos: a válságért, amely bankok tucatjait döntötte be, vállalkozások százait lehetetlenítette el és munkahelyek ezreit foszlatta semmivé, kizárólag a telhetetlen és ostoba polgárok a felelősek.
Akik nem elégedtek meg azokkal a javakkal, amelyekkel addig rendelkeztek, hanem mindig többet és többet akartak, ezért aztán voltak olyan pofátlanok, hogy éltek az amerikai bankok nyújtotta hitellehetőségekkel, amelyek keretében még a semmilyen munkahellyel, jövedelemmel és fedezettel nem rendelkező igénylőknek is bőkezűen nyújtottak ingatlanhitelt, valahogy majd csak lesz alapon. Ezek az elvetemült élősködők képesek voltak besétálni a bankba és fölvenni azt a kölcsönt, amely nélkül többségük álmodni sem mert volna ingatlanvásárlásról, pedig a pénzintézetek nem két, csupán egy kézzel dobták utánuk az álomszerű hitellehetőségeket.
Ez pedig tényleg az önmérséklet példátlan hiányára vall. Ha a válságelemzéshez annyira nem is, a felelősség elkenéséhez kitűnően ért Greenspan mester. Azért elgondolkodtató, hogy a pénzügyi világ vezető nevei mennyire nem tanultak a történtekből, és mennyire szeretnék saját, vaskos felelősségrészüket rálőcsölni a pénzügyileg jórészt analfabéta, a hangzatos banki ajánlatoknak bedőlő polgárokra. Félreértés ne essék, szó nincs itt a kapitalizmus demagóg, kommunista vagy nemzetiszocialista fogantatású bírálatáról, amely szerint a bankárok nem mások, mint a globális karvalytőke zsoldosai.
Meggyőződésünk, hogy az egyéni jólét biztosításához és a társadalom lehetőségekhez képest korrekt működéséhez a szabad piacra szükség van. Ugyanakkor nem mindegy, hogy a piac hogyan működik: az egészséges önkorlátozás, a túlzó profithajhászás csábításának való ellenállás, a minimális szintű korrektség és moralitás nélkül a szabad piac nem több szabad rablásnál. Úgyhogy a klasszikust parafrazálva összegzésképpen csak annyit jegyeznénk meg: a jövőben is várhatóak a most első születésnapját ünneplőhöz hasonló válságok a világgazdaságban, mert ez a gátlástalan bankári természetből adódik.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.