2009. szeptember 15., 11:082009. szeptember 15., 11:08
A volt jegybankár ugyanis egy interjújában arról beszélt: a jövőben is várhatóak a most első születésnapját ünneplőhöz hasonló válságok a világgazdaságban, mert ez az emberi természetből adódik. Szerinte minden pénzügyi válság különböző természetű, de van egy alapvető közös okuk: az emberek a hosszú prosperitás időszakában megingathatatlanul képesek hinni abban, hogy a jólét folytatódik. Emlékeztetett, hogy a mostani válság az amerikai nem elsőrendű – subprime – jelzálogadósi körből indult ki, de bármely más oka is lehetett volna, „ha nem ez, akkor valami más előbb-utóbb bizonyosan előkerül”.
Azért ez ritka komoly szakmai elemzés, megnyugtató, hogy a globális pénzügyek irányítási rendszerének egyik legfontosabb pozícióját épp az idézett úriember töltötte be. Hiszen így most már világos: a válságért, amely bankok tucatjait döntötte be, vállalkozások százait lehetetlenítette el és munkahelyek ezreit foszlatta semmivé, kizárólag a telhetetlen és ostoba polgárok a felelősek.
Akik nem elégedtek meg azokkal a javakkal, amelyekkel addig rendelkeztek, hanem mindig többet és többet akartak, ezért aztán voltak olyan pofátlanok, hogy éltek az amerikai bankok nyújtotta hitellehetőségekkel, amelyek keretében még a semmilyen munkahellyel, jövedelemmel és fedezettel nem rendelkező igénylőknek is bőkezűen nyújtottak ingatlanhitelt, valahogy majd csak lesz alapon. Ezek az elvetemült élősködők képesek voltak besétálni a bankba és fölvenni azt a kölcsönt, amely nélkül többségük álmodni sem mert volna ingatlanvásárlásról, pedig a pénzintézetek nem két, csupán egy kézzel dobták utánuk az álomszerű hitellehetőségeket.
Ez pedig tényleg az önmérséklet példátlan hiányára vall. Ha a válságelemzéshez annyira nem is, a felelősség elkenéséhez kitűnően ért Greenspan mester. Azért elgondolkodtató, hogy a pénzügyi világ vezető nevei mennyire nem tanultak a történtekből, és mennyire szeretnék saját, vaskos felelősségrészüket rálőcsölni a pénzügyileg jórészt analfabéta, a hangzatos banki ajánlatoknak bedőlő polgárokra. Félreértés ne essék, szó nincs itt a kapitalizmus demagóg, kommunista vagy nemzetiszocialista fogantatású bírálatáról, amely szerint a bankárok nem mások, mint a globális karvalytőke zsoldosai.
Meggyőződésünk, hogy az egyéni jólét biztosításához és a társadalom lehetőségekhez képest korrekt működéséhez a szabad piacra szükség van. Ugyanakkor nem mindegy, hogy a piac hogyan működik: az egészséges önkorlátozás, a túlzó profithajhászás csábításának való ellenállás, a minimális szintű korrektség és moralitás nélkül a szabad piac nem több szabad rablásnál. Úgyhogy a klasszikust parafrazálva összegzésképpen csak annyit jegyeznénk meg: a jövőben is várhatóak a most első születésnapját ünneplőhöz hasonló válságok a világgazdaságban, mert ez a gátlástalan bankári természetből adódik.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.