2011. augusztus 10., 09:232011. augusztus 10., 09:23
Megnyílt a Merkur élelmiszer-nagyáruház – tele Góbé termékkel. Kívül-belül hatalmas magyar feliratok hirdetik, hogy igencsak várják a vásárlókat, és az egészen apró betűkkel rótt román szavak a román lakosságnak is tudtára adják, hogy azért őket is kiszolgálják. A tej ott nem „degresat” hanem „csökkentett zsírtartalmú”, az „étkezési tepertő” (sic) Kunhegyesről származik, tokaji borból is ott virít a polcokon vagy nyolc féle változat, és a paprikás kolbászok, szalámik éppen úgy kelletik magukat, mint a pesti sarki kisboltokban. Ja és a nagybetűs magyar meg a kisbetűs román felirat között ékírással értesítenek az üzemeltetők, hogy visszavárnak. Gondolom, ezt jelenti a Viszontlátásra és a La revedere szavak közé felpingált krikszkraksz. Az eddig szinte színtiszta román lakótelepnek számító Tudor negyedben egyszerre olyan sok magyar termett, hogy tömött sorokat kell végigszenvedni a pénztáraknál, de nem számít, szenved a magyar boldogan, már hogyne tartana ki, amikor körülötte mindenki magyarul beszél. Legnagyobb döbbenetemre ...escu szomszéd is, aki mögöttem áll a sorban, és még soha nem hallottam magyarul karattyolni. De nem ám!
A Góbébolttal szemben Marosvásárhely legfiatalabb, hatalmas hagymakupolás nagytemploma pöffeszkedik. A legrománabb vásárhelyiek nemrég kiötölték: Adrian Paunescu szobrát kellene felállítani az előtte levő, még üres terecskén, kisparkban, mert a bukaresti bárd (akárcsak C.V. Tudor) a templom építése idején sokszor megfordult tájainkon, és a katedrálisban nemzeti kitartásra buzdította a románságot. Érdekes szomszédsága lesz a költőnek, ha tényleg bronzba öntik hálájukat a vásárhelyi románok.
Szóval bevásároltam. Este otthon kinyitottam a Tokajból származó butéliát (az olcsóbb fajtából való), és csendesen poharazgatva ünnepeltem a békét, a magyar–román barátságot. Csak azt sajnáltam, hogy régen elköltözött a szomszédságomból az a katonatiszt és családja, aki a vásárhelyi pogrom idején megnyugtatott: ha nagy baj van, családom náluk menedéket talál. Milyen jó egyetértésben szürcsölgethettük volna a „magyarok büszkeségét”, a zamatos tokajit.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!