Nehéz elhinni, hogy a kategorikus elutasítás valóban Nyírő vitatható politikai szereplésének tudható be, nem pedig a soviniszta retorikára fogékony román szavazópolgároknak szól, akik tényleg elhiszik, hogy jobb lesz nekik attól, ha a román kormány presztízskérdést csinál az újratemetés megakadályozásából. Elvégre maga az USL is a MOGYE magyar karainak ellehetetlenítésével került hatalomra. (Az, hogy most mégis engedékenyebbnek mutatkozik az orvosi egyetem magyar karainak ügyében, konjunkturális érdek – vélhetően az RMDSZ támogatását igyekszik megszerezni, másrészt a Nyugat előtt szeretne jó pontokat gyűjteni.) Igaz, a magyar félnek ugyanúgy nem érdemes presztízskérdést csinálnia a Nyírő-ügyből.
Egyrészt azért, mert a néhai írónak tényleg vannak vállalhatatlan politikai megnyilvánulásai, amelyekre – persze nem őszinte meggyőződésből, hiszen a holokauszttagadó Dan Şova ma a kormány tagja – hivatkozva a román kormány igazolhatja a külföld előtt is, miért nem egyezik bele az újratemetésbe, másrészt azért, mert az újabb választások előtt csak további kampánymuníciót biztosítana a szélsőséges román erők számára. Jobb lenne az ügyet jegelni a választások utánig.
Tény persze, hogy miután a magyar kormány gesztust gyakorolt a román féllel szemben, és elvileg beleegyezett abba, hogy a gyulai románok felállítsák a magyar köztudatban amúgy hazaárulóként számon tartott Şaguna püspök szobrát, a román fél is gyakorolhatna hasonló gesztusokat. Ha nem is Nyírő újratemetése kapcsán, akkor más témában. Mondjuk, végre állami finanszírozást biztosíthatna a Sapientiának és a Partiumi Keresztény Egyetemnek. Elvégre ebben a témában nehezebb történelmi-ideológiai vitákba bonyolódni, másrészt pedig mégiscsak romániai adófizetők a magyarok is, akiknek a gyerekei a két intézményben tanulnak. Ezzel valóban bizonyíthatná jóhiszeműségét a magyar ügyekben. Már ha van neki olyan.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok