Gesztusértékű a marosvásárhelyi Studium Alapítvány által két éve életre hívott 24 órás felolvasómaraton idei nyitása. A magyar kultúra napja alkalmából megszervezett népszerű rendezvényt idén a román kultúra napján, január 15-én románul is megtartották, a résztvevők a román szerzőkön kívül magyar művek fordításaiból is felolvastak, a szerdán zajló magyar maratonon pedig az egymás kultúrájának megismerése, elfogadása jegyében román szerzők magyarra átültetett műveire is nagy hangsúlyt fektetnek.
2014. január 21., 20:152014. január 21., 20:15
Gesztusértékű ez a kezdeményezés főleg Marosvásárhelyen, ahol az utóbbi időben ismét kiéleződtek a magyar–román ellentétek, elég ha csak a MOGYE-ügyre gondolunk, vagy arra, hogy a város polgármestere, Dorin Florea december elején lazán lefogyatékosozta a magyar diákokat, talán nem is gondolva arra, hogy ez is gesztusértékkel bír. Mint ahogy az is, hogy Florea nem vett részt a román felolvasómaratonon, helyette a két alpolgármester képviselte a rendezvényen a városvezetést.
Pedig egy város első emberének talán nem ártana elgondolkodnia azon, hogy pozíciójánál fogva minden egyes megnyilvánulása egy-egy gesztus – egyedül rajta múlik, hogy az elfogadás vagy az elutasítás, a gyűlöletszítás gesztusát gyakorolja-e. Kincses városi kollégája, Emil Boc nagyon is tisztában van ezzel, hiszen a tavalyi Kolozsvári Magyar Napok megnyitóján magyarul köszöntötte a Főtéren egybegyűlteket, majd arról beszélt, hogy a városnak minden etnikumra szüksége van, hiszen csak közösen tudunk fejlődni.
Ez is egy nyitás, bátorítás volt, amire a funari évek vad nacionalizmusa után nagyon is szüksége van a helyi magyar lakosságnak. Marosvásárhelyen most a civilek részéről érkezett a nyitás, a tolerancia követendő gesztusa, a kérdés pedig csak az, hogy meg kell-e várni Florea bukását ahhoz, hogy rendeződjenek az etnikumközi viszonyok, vagy a város első embere, ha későn is, de észbe kap.
Erdélyi magyarként sokat halljuk azt, hogy meg kell őriznünk a kultúránkat, mert ez a megmaradásunk záloga. A vásárhelyi a jó példa arra, hogy a magyar kultúra napjának Erdélyben nemcsak az értékeink sértődött fitogtatásáról, hanem a megmutatásáról is szólnia kell.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!