2012. február 02., 09:422012. február 02., 09:42
Természetesen igaza van, nemrég egy hír mégis ráébresztett, mindezeken kívül mennyi minden hiányzik az életemből. A helyzet az, hogy egy kormányrendelet alapján mostantól sokkal szigorúbban ellenőrzik, hogy a szociális segélyt kapó állampolgárok valóban megérdemlik-e a támogatást, vagy sem. És bizony komolyak a feltételek is: a szabályzat tételesen felsorolja, mit nem szabad birtokolnia a segélyt kérőnek, ellenkező esetben már holnaptól elveszítheti a járandóságát.
Nem lehet például városon ezer, vidéken 2000 négyzetméternél nagyobb telke, kettőnél több marhája, egynél több lova, háromnál több disznaja, ötnél több juha vagy kecskéje, ötnél több méhcsaládja, tíznél több házinyula, huszonötnél több eladható szárnyasa, a lakásán kívül más ingatlana, tízévesnél fiatalabb autója. Nem lehet autóbusza, mikrobusza, kismotorja, nagymotorja, motorcsónakja, jetskije és jachtja sem szegénynek – a vízi járműveknél kivételt képeznek a Duna-deltában lakók, bár érdekesnek tartanám, ha egy ottani jachttulajdonos szociális segélyért folyamodna. Nem kaphat segélyt az sem, akinek mezőgazdasági gép, favágó gép, fénymásoló vagy száz grammnál több nemesfém, drágakő, kristály, esetleg drágán eladható műtárgy vagy bundakabát van a birtokában.
Nos, kérem, azért különösen fájdalmas nekem ezt a listát végigolvasni, mert ha hiszik, ha nem, a fent felsoroltak közül nekem ugyan biza egy sincs. Ezzel a mércével mérve bizony cseppet sem vagyok gazdag. Egyetlen ponton buktam el: van videokameránk, legalábbis a férjemnek, a szüleim régi hifitornyát pedig akár erősítőnek is lehet használni. Világos: ezek birtokában tetszőleges műfajban utazó amatőr zenekarnak megszervezem a koncertjét, felveszem a lemezét, majd lefilmezem az első videoklipjét, és olyan gazdag leszek, hogy biztosan nem lesz soha szükségem segélyre. Anyámnak igaza volt: nem panaszkodhatom. Ha meg mégis üresen tátong majd a pénztárcám hónap végén, megnyugtatásképpen előveszem a videokamerát, és nézegetem egy kicsit, hátha jobb kedvre derülök.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.