2012. november 20., 09:262012. november 20., 09:26
Az ugyanis a kormány és az ország külföldi megítélése szempontjából kevésbé rizikós, hogy válaszul a Gázai övezetből Izraelre kilőtt rakétákra a zsidó állam légiereje légicsapások sorozatát zúdította a Hamász intézményeire. A szárazföldi offenzíva megkezdése viszont már izraeli katonák életét is követelheti, ami nem hiányzik a választások előtt álló kormánynak. Ezért fontos az ultimátum: ha a Hamász elfogadja, az invázió okafogyottá válik, ha nem, akkor őt terheli a felelősség a következményekért.
A lavírozási kísérlet és a nyugati reakciók is jelzik, hogy sem Izrael, sem a nemzetközi közösség nem tud mit kezdeni azzal, hogy a terrorszervezetként számon tartott Hamász 2006-ban, választások nyomán, a polgárok akaratából került hatalomra Gázában. Egyrészt a népszuverenitás elvét nem szabadna semmibe venni, viszont a szervezet igazából még mindig nem hajlandó elismerni Izrael állam létezéshez való jogát. Ennek nyomán pedig érthető, ha a tel-avivi vezetés igyekszik elszigetelni a Hamászt – az más kérdés, hogy ennek elsősorban a blokád miatt nyomorgó, egyszerű palesztinok isszák meg a levét.
A Gázai övezet lakosságának zöme ugyanis áldozat. Egyrészt a saját radikális vezetőié, másrészt pedig a térségben saját pecsenyéjüket sütögetni kívánó országoké. Egyes feltételezések szerint a Hamász legutóbbi rakétatámadásai mögött Irán áll – a perzsa állam ezzel kötné le az izraeli hadsereg figyelmét, hogy elejét vegye egy, az atomlétesítményei elleni izraeli támadásnak.
Jelen állás szerint csak anyi bizonyos, hogy ismét küszöbön áll az izraeli–palesztin konfliktus elfajulása – miközben egyértelmű, hogy a mostani geopolitikai helyzetben csakis a kétállamos megoldás, a független, az 1967-es határok között létrejövő Palesztina megalakulása lehet a megoldás. Ehhez azonban két, ma még elérhetetlennek tűnő feltételnek kell teljesülnie: a palesztin politikai vezetőknek el kell ismerniük Izrael létét, Izarelnek pedig ezen feltétel teljesülése esetén biztosítania kell minden feltételt az önálló palesztin állam működéséhez.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Látogatottsági adatok