2013. január 10., 09:332013. január 10., 09:33
A nemzetközi szövetség fegyelmi bizottsága első látásra elrettentőnek szánt büntetést szabott ki a magyar és a bolgár válogatottra, arra azonban aligha gondoltak a zürichi luxusirodákban székelő, kényesen „polkorrekt” sportdiplomaták, hogy egy amúgy is feszült hangulatúnak ígérkező meccs előtt két és fél hónappal végképp kiszabadították a szellemet a palackból.
A magyar szurkolók augusztusi antiszemita viselkedése természetesen megbocsáthatatlan, de mintha a FIFA az európai szövetségnél jóval szigorúbban kezelné a hasonló ügyeket. Míg az UEFA az elmúlt három évben a román és moldovai drukkerek több magyarellenes megnyilvánulását is elintézte némi pénzbüntetéssel és a jövőre nézve nagyobb szigorúságot jósló ejnye-bejnyével, a FIFA elsőre szinte a legsúlyosabb büntetést szabta ki. Ilyen büntetést Európában a közelmúltban csak a szerb válogatott kapott, amelynek szurkolói szabályosan szétverték a genovai stadiont, félbeszakítva az olaszok elleni meccset.
A legsunyibb húzás azonban az időzítés. Egy novemberben meghozott ítélet kihirdetésével másfél hónapot várt a FIFA, nehogy már a szervezet hétfői gálája előtt megsértse az egyik rangos elismerést, a Puskás-díjat kitaláló magyarokat.
A remélt célt, a rasszizmus és idegengyűlölet visszaszorítását azonban aligha éri el ez a döntés. Akár sikeres lesz a magyar fellebbezés, akár nem, a március 22-ei mérkőzés, a vb-selejtezők egyik amúgy is legforróbb hangulatú összecsapása kapcsán máris sikerült felszítania a parazsat a FIFA-nak. A találkozók hangulatát egyre inkább sterilizálni szándékozó szervezet aligha képes egyik napról a másikra kitörölni a túlságosan hosszú múltra visszatekintő kölcsönös gyűlöletet. Az pedig már szociostatisztikai tény, hogy egész Kelet-Európában, így Magyarországon és Romániában is hatalmas az átfedés a foci-ultrák és a szélsőjobboldali pártok szimpatizánsai között.
Köszönjük, FIFA, hogy újabb frontot nyitottál!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.